2013. december 27., péntek

Karácsonyi menü

A karácsonyi menü minden háztartásban központi kérdés. Enni ugyanis a legtöbben szeretnek, az évnek eben a szakában pedig egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. Vegánként kiesnek a hagyományos ételek, és mivel nem itthon töltöttem a szentestét, már kész tervel érkeztem 23-án édesanyámékhoz. Előre eldöntöttem, hogy gesztenyével és gombával töltött tofut fogok készíteni. Azt beszéltük meg, hogy még aznap este elugrunk vásárolni, de azért vittem magammal néhány hozzávalót, szejtánt, zabtejszínt és tofut, mert ez utóbbit csak a helyi DM-ben lehet kapni, ami már zárva van este.
Nyolc után gördült be a vonatom, nem mentünk hát sehova, de édesanya rendkívül sok dolgot vásárol, és miután szemrevételeztem a készletet úgy döntöttem, nem is megyünk holnap sehova. Kreatívkodom abból, ami van és íme az eredmény:

Sütőtökkrémleves pörkölt dióval 


Hozzávalók:
- 1 közepes sütőtök;
- 2 dl zabtejszín;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 2 marok dió;
- só fahéj, olívaolaj és víz;

Normál körülmények között a tököt szeletekbe vágtam volna és sütőben fél óra alatt készre sütöm, de a sütő foglalt volt, így egy nagyobb lábasban kis olajat hevítettem és rádobtam a kockákra vágott tököt. Pároltam olyan 5-10 percig, aztán rádobtam az apróra vágott fokhagymást és amikor érződött az illata, hát megsóztam és felöntöttem vízzel.
Amikor a tök puha lett botturmixszal pépesítettem, beleöntöttem a tejszínt, még egy kis vizet és a fahéjjat, jól elkevertem és összeforraltam.
A diót még előző nap beáztattam, most csak jól lecsöpögtettem és kicsit összetördelmet, majd egy száraz serpenyőben megpirítottam.
Rendszerint pirított tökmagot eszem hozzá, de gazdálkodjunk abból, ami van, és a dió karaktere tökéletesen passzolt a leveshez, ezért ezentúl is így készítem majd. 

Zöldségekkel pirított szejtán


Hozzávalók:
- 15 dkg szejtán;
- 15 dkg laskagomba;
- 1 fehérhagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- 1 kaliforniai paprika;
- 1/2 csomag petrezselyem;
- só, bors, kevés olívaolaj.

A szejtánt, gombát, paprikát és a hagymát szeletekre, a fokhagymát és a petrezselymet apróra vágtam. Kevés olajat hevítettem, rádobtam  a hagymát, amikor üveges lett, a fokhagymát is, gyengén lesóztam, és beletettem a szejtánt is. Amikor egy kicsit megpirult egyszerre hozzáadtam gombát és a paprikát. Sóztam, borsoztam, néhány perc után, amikor minden kicsit megpárolódott, de a paprika is még ropogott, elzártam a gázt és rászórtam a petrezselymet. Elég forró volt minden, hogy kicsit megfonnyadjon, és kiadja az ízét, de nem égett vagy főtt teljesen meg.

Balzsamecetes sült cékla


Hozzávalók: 
- 3 kisebb cékla;
- 2-3 ek balzsamecet;
- olaj; egész köménymag.

A céklákat megpucoltam és nagyjából egyforma kockéákra vágtam. Beletettem egy tepsibe, meglocsoltam egy kevés olajjal, balzsamecettel, megszórtam köménymaggal, lefedtem a tepsit és fél óráig sütöttem. Aztán levettem a takarást, és néhány perc alatt megpirítottam. A cékla kellemesen ropogott, a balzsamecetes olaj gyakorlatilag rásült. Meg sem sóztam, szerintem ugyanis nem kell rá, de aki gondolja, meghintheti finoman.

Petrezselymes rizst készítettem a szejtánhoz és a céklához, fehéret, mert édesanyámnál nincs barna, azzal ettem. Nagyon finom volt, még mamimnak is ízlett, bár ő marad azért a húsnál. Minden sajna nem lehet tökéletes, mindenesetre az ebédje így mégiscsak húsmentes lett.







2013. december 24., kedd

Vega ünnep alkalmából egy kis összegzés

forrás
Ugyan még nincs itt az új év, nem ez lenne a számadás ideje, de ez az első karácsonyom vegánként, és némileg izgulok, mert szeretném, ha a családom is megkóstolná, amit főzök. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy már majdnem fél éve étkezem vegánkét, és ez szép lassan átformálta/formálja a háztartásom minden szegmensét. Anyagilag nem engedhettem meg magamnak, hogy kidobáljak minden nem vegán cuccot, de ami kifogy vagy tönkremegy, az helyett már új, állat és kifogásmentes terméket veszek. Így ugrott a több éve használt samponom, tusfürdőm, testápolóm. A hajbalzsam helyett ecetes öblítést használok, a kézmosó szappanomba sem hallt bele senki és így tovább.

A családom végérvényesen belátta, hogy ez már nem fog változni. Nem egy felmerülő hóbort volt, amit csak úgy, mint egy seregnyi más dolgot, egy reggel kirángattam a semmiből, és nem is az a célom, hogy megőrjítsem vele őket. Lassan a legtöbben főztek már a környezetemben valami teljesen vegánt, kedves kollégától kaptam tökéletes vegán édességet és miklullásra olyan télapót, amit megehetek. A főnöknőmtől pedig olyan mikulás csomagot, ami telis tele volt mogyoróval, mandarinnal, teát is kaptam, és bár tett bele pár szem szaloncukrot, meg egy kis mikulást is, csak nekem nem akarta kihagyni, de azt elcseréltem egy kolleginával, és így mindenki jól járt. 
Az a tapasztalatom, hogy próbálnak rám odafigyelni. Nem értik egészen, talán nem is akarják, de velem szemben toleránsak, nem hülyéznek le, érdeklődnek és én válaszolok (a vegán sütiknek nagy sikere volt), megmutatom mit eszem, iszom. Adott esetben kóstolót is adok, és több kollágánál kivívtam némi elismerő pillantást az ízek miatt. 
A környezetem nyitottabbá vált, bár igaz, nem térítek erőszakosan senkit, hiszek a szabad akaratban és abban is, hogy mindenki képes változni, de erre senkit nem lehet kényszeríteni.

Most már beszélhetek tapasztalatról, és őszesegében még mindig az a helyzet, hogy sokkal több az energiám, jobban pörgök, könnyebben kelek, többet alszom. Megszűntek az alvászavaraim, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, bár az én életem sem mentes a stresztől, és néha felkapom a vizet, de ez a dolog a fejemben van. No de hé, senki sem tökéletes!
Néhány napja enyhén meghűltem, amit onnan gondolok, mert bár semmi tünetem nem volt azonkívül, hogy folyt az orrom, de allergiás semmire sem vagyok, szóval nátha volt. 
Aki ismer, az tudja, amikor én lebetegedem, talán az első két nap még be tudok menni dolgozni, de aztán úgy felmegy a lázam, hogy felkelni sem tudok. Ilyenkor 3-4 napot fekszem és alszom végig, ezután általában már gyógyultnak vagyok tekinthető, de azok a napok nagyon nehezek. Szó szerint lever a lábamról a betegség, és ezt most felváltotta 3-4 napnyi orrujjfás, nekem megérte.

Már egy ideje hullik a hajam, és ebben volt egy pár rendkívül intenzív hét, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni, tehát elindultam egy kivizsgálásra. Kiderült, hogy a B12 szintem nagyon alacsony, csoda, hogy nem vagyok kopasz, de ez bizony nem az elmúlt fél évben csökkent le ennyire, feltehetően már jó ideje szenvedtem ebben a hiányban, tehát most vitamint szedek, aztán megyek majd újabb kontrollra, és kiderül, hogy mi lesz. Mellesleg sokkal kevesebb hullik, mióta megemeltem a napi fehérjeszintemet, szóval lehet ebben benne volt a három bölcsességfogam, amitől hamarosan elköszönök, a csökkentett vitaminszintem és a kevés fehérje bevitel is, de most úgy tűnik, minden sínen van.

Megeszek egy sereg olyan dolgot, amit azelőtt vagy nem szerettem, vagy nem is hallottam róla, változatosabban étkezem, kevesebb szénhidrátot fogyasztok, abból is általában a teljeskiörlésű fajtát, burgonyát ettem a múlthéten. Fehér rizst még eszem, de már azt is nagy részben felváltottam a barna testvérével. Ezzel szemben rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszem, saját bejáratott zöldségesem van, akitől ajándékot is kaptam már.
Kísérletezgettem, próbálkoztam, és ezeknek egy részét veletek is megosztottam. Én nagyon élveztem, élvezem, nem tudom, ki hogy van vele, de főzni csak kreatívan érdemes. Minden, ami napi rutinná fejlődhet igényli a szabadgondolkodást, és azt hiszem ezért nem megy nagyon a sütés. Ott fix arányok és hozzávalók vannak, ez pedig engem gátol, de eldöntöttem, hogy rágyúrok erre a témára is. Szó szerint.

Most elköszönök, ideje elkészíteni a karácsonyi menüt. Mindenkinek boldog és békés karácsonyt kívánok, és kellemes pihenést! Hamarosan újra szórakoztatlak titeket.

2013. december 20., péntek

Brokkolis-spárgás quiche


A barátnőm készített nekem spenótos quiche-t, ami finom volt ugyan, de most már természetesen nem opció, hiszen tojást, vajat, tejet/tejszínt tartalmaz. Viszont reggel úgy ébredtem, hogy muszáj ennem egy brokkolis spárgásat. Rengeteg brokkolit és spárgát eszem, aminek az az oka. hogy szeretem mindkét zöldséget, miközben a barátaim, ismerősen jelentős része soha nem is evett sem egyiket és/vagy sem másikat.
Nos, az elhatározást tett követte, csak volt néhány problémám. Például nem találtam meg a quiche formám, amit már jó ideje nem is láttam, szóval előfordulhat, hogy még két költözéssel ezelőtt felejtettem ott az akkori exemnél, amiért érthető okokból nem megyek vissza, de szerencsére nem az a lány vagyok, aki könnyedén feladja, így tökéletesen megtette az ovális jénai is.

Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg liszt (vegyesen zabpehely és tönkölybúza);

- 10 dkg zsiradék, ami az én esetemben pálmazsír,
- 2-3 ek szója joghurt;
- víz, amennyit felvesz a tészta;
- 1 kk Himalája só.


Amik a töltelékhez kellenek:
- 15 dkg brokkoli;
- 10 dkg spárga;
- 3 nagy szál újhagyma;
- 6 db előre bepácolt szójalabneh (vagy más vegán sajt);
- 3 dl növényi tej;
- 2 dl szójajoghurt;
- 2 ek étkezési keményítő, Himalája só.


A pálmazsírt összemorzsoltam a tésztához szükséges alapanyagokkal, hozzáadtam a joghurtot és a vizet, átgyúrtam, cipó alakúra formáltam, fóliába bugyoláltam és beraktam a hűtőbe. Legalább 30 percet kell pihentetni, de nekem két órát csücsült ott.
Ezalatt a hideg rizstej felével, mert ez volt kéznél, elkevertem az étkezési keményítőt, mikróban két perc alatt(félpercenként megkevertem) besűrítettem, és felengedtem a hideg tejjel, beletettem a joghurtot és egy kevés sót. Szeletekre vágtam a brokkolit, karikákra a spárgát és a hagymát.

A tésztát kivettem a hűtőből, vártam egy öt percet, mert a kókuszzsír nagyon visszakeményedett, aztán ovális formára nyújtottam. Beletettem a jénaiba, itt ott szétszakadt, van ahol több lett a tészta, akadt ahol kevesebb, az ujjaimmal igazítottam helyre ezeket a különbségeket. A tészta állagra linzer szerű lesz, tehát kicsit morzsolódik, de nem gond, mert tiszta kézzel könnyen kilehet pótolni a lyukakat.
Ezután 15 percig elősütöttem az alapot, és amikor kivettem rádobáltam a zöldségeket, ráöntöttem a keményítős szószt és a tetejére karikáztam a kellemesen átpácolódott sajtokat, ennek során itt-ott rácseppent a pácból is. A sütőben eltöltött újabb 35 percet, ekkor nyilvánítottam késznek. Azért nem írtam hőfokokat, mert a sütőm csak két fokozatot tud, a teljes lángot és a közepest. Slussz.

Mivel az állaga kicsit más, mint a tofus változaté, egy kicsit várni kell, hogy meghűljön, utána lehet szépen szeletelni.
A recept nem tökéletes, de idővel biztosan finomul még, az eredmény azonban így is jó lett.

2013. december 19., csütörtök

Vegán "csirkecomb"


Az eredeti recept zöldséges nyalókának említi, de én valami egészen másra asszociáltam. Viszont egyértelmű volt, hogy ki kell próbálnom.

Hozzávalók:
- 3 nagy burgonya;
- 4-5 szelet vegán, teljeskörűségű kenyér;
- 1 kisebb sárgarépa  a töltelékbe, és még egy a szárnak;
- 2-3 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 kisebb lilahagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 kk őrölt koriander levél;
- 2 kk garam masala;
- 1 kk kurkuma;
- 1 kk pirospaprika;
- só, bors;
- olaj a sütéshez. 

A burgonyákat gőzön megpárolom - szerintem lehetne főzni is, bár akkor vizesebb -, a kenyeret egy nagyobb tálba tördelem, néhány kanál vízzel meglocsolom, majd a burgonyával összetöröm, hozzá adom az apróra vágott hagymát, fokhagymát, sárgarépát és a fűszereket, majd a kezemmel, mint a fasírtok esetében, jól összedolgozom.
A keverékből gombócokat formálok, és az előre csíkokra vágott sárgarépát pálcákból beszúrok egyet. Újra átformálom, hogy szorosan illeszkedjen, és forró olajban egy kis gombócot kisütök. Ha nem esik szét, mehet bele 1-2 "comb", amiket aranybarnára sütök.

Az eredeti recept szerint bele lehet forgatni csicseriborsó liszt és víz keverékébe, mint egy bundát, de ha lágy a massza 1-2 ek étkezési keményítő vagy teljeskörűségű zsemlemorzsa is jó szolgálatot tehet.
Sóval pirított füstölt tofuval és jégsaláta - avokádó - mungóbabcsíra salátával ettem. Nagyon finom lett, bekerült az állandó repertoárba, még akkor is, ha krumplit viszonylag ritkán eszem.

2013. december 16., hétfő

Sütőtök szósz

Ez egy új keletű dolog, de szeretem a sütőtököt. Fogalmam sincs, mikor alakult így, de bevallom eme bűnös viszonyt, mert rendkívüli módon élvezem. 
Csak azt tudtam, hogy van egy tök - nagyjából már egy hónapja - a pultomon, kezdeni kéne vele valamit, de nem akartam csak úgy megsütni sem, így benéztem a hűtőbe, hogy szemrevételezzem, mégis mi van otthon, aztán borogattam. 

Hozzávalók:
- 1 közepes sütőtök;
- 2 kisebb fej fehér hagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 3 szelet szejtán;
- 4 fej gomba;
- 1/2 citrom leve;
- 1 ek egész köménymag;
- 1 ek egész mustármag;
- 2 dl növényi tej;
- kapor;
- olívaolaj, só, bors, víz. 

A tököt megpucoltam és kockákra, a hagymákat vastagabb cikkekre, a fokhagymát apró darabogra, a gombákat hat szeletbe, a szejtánt pedig vékony csíkokra vágtam.
Az egészet beletettem egy tepsibe, meglocsoltam egy kevés olajjal, sóztam, borsoztam és letakarva 30 perc alatt puhára sütöttem.
Addig elkészítettem hozzá a rizst. 
Amikor a tök megpuhult csak egy fakanállal megkevertem, magától péppé vált, felöntöttem a tejjel (nálam most rizs volt, de bármilyen megteszi), kb. ugyanannyi vízzel és belecsavartam a citrom levét, majd alaposan megszórtam kaporral. Az egészet összeforraltam, és még itt is megborsoztam. 
Aztán már ettem is, finom lett, olyan édes és savanyú egyben. 

Kókuszgolyó


Persze nem igazi kókuszgolyó, de valami hasonló. Szóval sós sütim már volt, de kellett volna valami édes is, méghozzá olyasmi, amit nem kell sütni, mert már eleget ment a sütő, lévén, hogy kenyér nap is volt, azaz kenyérke is készült. Találtam egy nagyon jó nyersvegán receptet, amit a Nyers Akadémia tett közzé, és ráadásul majdnem minden volt hozzá itthon. Almalap és mandula nem, de ezt utóbbit dióval helyettesítettem, és azt gondoltam, hogy lap nélkül is megáll, csak a tervek nem egészen úgy alakultak, ahogy én azt elterveztem, Mivel mindenképpen golyókat szerettem volna, kissé alakítanom kellett a receptem, ami így macerásra sikerült. Viszont kreativitásomat kiéltem, az eredmény kiváló lett, a kókuszgolyók maradnak.

Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt datolya (maggal együtt);
- 3 nagy aszalt füge;
- 8 db Győri natúr zabfaltok;
- 2 marok áztatott és kiszárított dió;
- 1-2 ek cukrozatlan, natúr kakaó;
- 1ek kókuszolaj;
- 1 zöldalma;
- 1 ek szezámmag;
- 1 ek agavé szirup;
- 1 ek kókuszreszelék a töltelékbe, és plusz a golyók külsejére. 

A kekszet, a diót, a lenmagot, és az egy evőkanál kókuszreszeléket külön-külön ledaráltam. Az almát megpucoltam, lereszeltem és beletettem a szezámmag és a kókuszreszelék port, valamint az agavé szirupot. Ennek több oka is van. A lenmag felszívj a nedvességet, egységes állagot ad a kókusszal együtt, és az alma is szép fehér marad, nem barnul meg. 
A datolyát kimagoztam és olyan 4-5 órát áztattam a fügével együtt, amit aztán leszűrtem, és turmixba tettem. Na itt kezdőztek a bajok, az aprítóba kellett volna, de nekem ez akkor nem jutott az eszembe, és akármennyire ráfeküdtem az ügyre, csak nem lett pépes a cucc, ezért adtam hozzá egy kis vizet, de ugye így már megváltozott az állaga. Összekevertem a dióval, és mivel túl lágy lett, a keksszel - ami eredetileg nem szerepelt a tervekben- és a kakaóporral is, és a biztonság kedvéért adtam hozzá a kókuszolajat is, ugyanis nem volt több kekszem, de még lágynak találtam a pépet, az olaj azonban majd szépen megdermed a hűtőben. Mindkét keveréket, a datolyásat és az almásat is hűtőbe raktam és ott felejtettem 1-2 órára. Közben pl. kenyeret sütöttem.

Amikor kivettem a hűtőből, egy tálba kókuszreszeléket öntöttem, és egy evőkanálnyi adagot a datolyás masszából a tenyerembe tettem. Golyó alakúra formáltam, aztán az ujjammal egy mélyedés készítettem bele, oda került az almás töltelék, amit egy kis darab datolyás keverék segítségével lezártam, és ismét gömböccé formáztam. Ezután kókuszreszelékbe hempergettem.

Tény, hogy zseniálisan, sőt eszméletlenül finom lett, még ha nem is túl szapora, mert olyan 26 darabot eredményezett, de valóban macerás. Legközelebb inkább rudat készítek, és kitalálom a módját, hogyan lehet ledarálni a datolyát, akkor nem kell bele sem keksz, sem kókuszsír.

2013. december 15., vasárnap

Szezámos rúd

Miközben főzni nagyon szeretek, és kreatív is vagyok a témában, addig a sütés kicsit fekete lyuk számomra. Egy igazi és feltérképezhetetlen misztikum, csakhogy hétfőn karácsonyi sütizés lesz a munkahelyemen, és fel lettem szólítva, hogy én is vigyek valamit, nos gondoltam egy merészet, az ujjaim alá kaptam a klaviatúrát és kerestem egy olyan receptet, amit talán én is el tudok készíteni.

A feladat nem volt könnyű, de mint kiderült lehetetlen sem, és végén a Lét - tudatos konyha oldalán megtaláltam a szezámos rúd receptjét. 

Hozzávalók: 
- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt;
- 10 dkg zabliszt (nálam zabpehely liszt);
- 15 dkg pálmazsír;
- 1 ek tengeri só;
- 1 ek almaecet;
- víz (kb. 6-8 ek);
- 1/4 mk pirospaprika;
- szezámmag .

A lisztet a sóval, kevés szezámmaggal elkevertem, összemorzsoltam a  pálmazsírral, beleöntöttem az almaecetet, és a víz fokozatos adagolásával cipóvá gyúrtam, amit aztán a hűtőbe tettem egy éjszakára pihenni.
Amikor kivettem, vártam egy kicsit, mert a pálmazsír hatására nagyon kemény a tészta, aztán gyorsan átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, kis vizet elkevertem pirospaprikával, azzal kentem le a tetejét (ez már saját újítás, nincs benne az eredeti változatban), aztán megszórtam szezámmaggal, és egy derelye vágó segítségével felcsíkoztam.
Előmelegített forró sütőben olyan 8-10 perc alatt készre sütöttem, de az egyik tepsi kicsit tovább bent maradt...

Renáta képe szebb lett, az én rúdjaim hellyel közzel jobban megpirultak, mint kellett volna, de meglepően omlós és finom lett, szóval érdemes megtartani ezt a végtelenül egyszerű receptet akár linzerkarikáknak is, csak ugye akkor édes tésztát készítünk. Majd legközelebb jobban odafigyelek a sütésnél, mert nekem bizony ízlik. A kollégáim meg... nos legfeljebb feláldozom magam és megeszem egyedül ezt a csúnya de finom sütihalmot.


2013. december 11., szerda

Mert máshogy is lehet szejtánt készíteni

A kettes számú kísérlet eredményei
A szejtán az egyik legfontosabb húspótló minden vegetáriánus és vegán számára. Teljesen szójamentes és csupa fehérje. Mivel ezt megelőzően 14 évig vega voltam, már több mint egy évtizede, hogy találkoztam vele, és ezalatt az idő alatt több módon is elkészítettem. Jelenleg  négy különböző eljárást ismerek - folyamatosan bővítem a listát, amit a bejegyzés alján megtaláltok -, és tudok némi információval szolgálni róluk, ezért arra gondoltam, hátha nem mind ismeritek az összes lehetőséget, és van kedvetek esetleg kipróbálni valami újat.
Amihez találtam videót, ott csatoltam, de nem kattintottam el ezer képet, mert általában havonta- kéthavonta egyszer készítek nagyobb mennyiséget a cuccból, és jelenleg még a novemberi készletemet fogyasztom. Bár az előfordulhat, hogy karácsony előtt csinálok egy adagot, de nem akartam addig várni. 

Az első számomra a hagyományos eljárás volt, ahogy a lenti videóban is látszik. Tönkölylisztből víz segítségével tésztát készítettem, amit aztán folyóvíz alatt teljesen kimostam, hogy csak a fehérje maradjon, majd fűszeres vízben és/vagy zöldségalaplében megfőztem. Néhány receptben szerepel, hogy már fűszerezni lehet és kell a lisztet, de szerintem egyáltalán nem érdemes, legfeljebb színezni, mert a mosás miatt távozik belőle majdnem minden. Mindenki tegyen belátása szerint, ebbe nem kívánok beleszólni.
Nos, az eredmény elég lágy lesz. Igaz, hagyományos módon fejeztem be, zöldséglevesben megfőztem (a lenti videóban egy téphető, tömörebb verzió készül, de az alap recept a liszt mosása után a szokásos főzéssel ér véget). 
Azt elismerem, hogy rántott húsnak zseniális - olcsóbb is, mint a kész por, ami akkoriban talán még nem is létezett. Aki még nem készített így, legalább egyszer próbálja ki a hagyományos módszert is.  Teljesen más az állaga, és valóban nagyon finom. 



A következő kísérletem a bolti búzasikérrel történt. Az eredmény túl tömör lett, olyan mint egy öreg hús, igen erősen kellett rágni. Pirítani szalonna, töpörtyű helyett kimondottan kellemes, de rántott húsnak nem annyira jó, tehát arra gondoltam, mivel a sikér többek között a kenyér kérgét adja, és különben is lisztszerű (mert hogy abból van), lazítani kéne valamivel. 
Először élesztővel próbálkoztam, aztán sütőporral, és a végén a szódabikarbónánál maradtam.
A tészta már nem volt annyira tömör, de sokáig kellett főzni, hatalmas lyukak is keletkezhettek az anyagban, ami különben elég nagyra felfújódott. És miközben a széle laza, szivacsos állagúvá vált, a közepe gyakran nagyon tömör maradt, így felszeleteltem és újra főztem. Macerásnak találtam, a sok főzést, de még így egyszerűbbnek tűnt, mint a tésztát mosogatni. Még por alakban felfűszereztem, és meglepetésemre főzés után az ízek zömét meg is tartotta.



Ezután találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a kész szejtán port lehet liszttel lazítani. Ami meglepett, hogy nem lett olyan lágy az eredmény, mint amire számítottam, viszont a tésztába ismét nem volt érdemes fűszereket tenni, mert az állaga miatt szinte teljesen kifőttek belőle.
Ezt a verziót találtam akkor a legjobbnak, viszonylag kevesebb munkával járt, a sütés után lágy szeleteket kaptam, viszont én inkább zöldségalaplében főztem fel víz helyett. Felhasználásnál erőteljesebb fűszerezést igényel,  így ami a hátránya, az az előnye is. Attól függően, hogy mi készült belőle, változhattak az alapízek, de ezzel soha nem fűszereztem túl semmit. Néha előfordult, hogy már az amúgy is sózott alapot újra sóztam, ez a veszély pedig elhárult. Pácoláshoz számra kimondottan nyerő volt.



Néhány hete akadtam rá La Veganista blogján egy újabb verzióra. Természetesen muszáj volt kipróbálnom, mert hiába jó valami, mindig lehet jobb. Itt is kerül valamennyi liszt a sikérbe, az eredmény mégis nagyon tömör lett. Meglepő módon nem rágós vagy erősen kérődzős, csak olyan pont kellemes. Beleharap az ember, és érzi, hogy ott van. A hozzáadott ízesítők ellenére nem túl intenzív az íze, de nem is natúr. Sokszor használtam ezt a verziót, bár fűszerezésben némileg eltértem tőle.

Mivel minden étel  más fajta alapanyagot igényelhet - ahogyan a húsok állaga sem azonos-, így a szejtántól is elvárhatunk mást és mást. Érdemes kipróbálni azokat a módszereket, amikkel még nem találkoztatok, talán lesz közte olyan, ami jobban beválik, mint a jelenleg használatos. A két tömör és két lágy verzió ugyanis más más eredménnyel szolgál.
Bizonyára létezik még egyéb eljárás is, én azonban ezeket ismerem, de boldogan várom a kommenteket a témában, mert mindig lehet valami újat tanulni akkor is, ha már unalomig ismertnek vélünk valamit.

Lábjegyzet (2014.05.30):
Itt találtok egy ötödik lehetőséget is

2015.07.02
És azóta kidolgoztam pár új receptet. pl. "májasat", babrecue-st és füstöltet is. Nézzetek körbe ;)


2013. december 10., kedd

Sütőtök szejtánnal


Az édesburgonya után egyértelművé vált, hogy a sütőtök és én hamarosan egymásra találunk. Mégpedig azért, mert jóval olcsóbb mint az édesburgonya, rendkívül egészséges, és a színe valami gyönyörűséges. 
Gyerekkoromban édesapám sokat sütött, de mindig ki lehetett kergetni a világból vele, így most úgy gondoltam, hogy már a sütésnél adok neki némi plusz ízt, hogy ne csak édes legyen, hanem például sós is. 

Hozzávalók:
- 1 kis sütőtök (első próba volt, még tartottam tőle...)
- 2 szelet szejtán;
- só, bors, olívaolaj.

Öntethez:
- 1 üveg szójajoghurt;
- vegán majonéz;
- fél gerezd fokhagyma, só, bors.

A tököt félbe, majd negyedbe vágtam - ez igényelt némi kitartást, nagyon kemény a héja-, tepsibe tettem, és rácsurgattam egy kevés olívaolajat, sóztam, borsoztam, majd lefedtem és beraktam a  sütőbe. Amikor megpuhult levettem róla a fedőt, így pirítottam meg a tetejét.

Közben kockákra vágtam a szejtánt és kevés olajon, sóval és borssal megpirítottam. A joghurtot összekevertem a veganézzel, fokhagymával, sóval, borssal és már lehetett is enni. 
A sós, savanykás, fűszeres és édes így egyben nekem nagyon bejött. Kóstoljátok meg ti is.

2013. december 5., csütörtök

Gombás káposzta


Tudom, hogy a fotó nem lett túl fényes, ellenben ez a cucc az. Nagyon-nagyon finom, és el kell mondjam, az  én nem vegán nagyikámtól tanultam. Szegénykém mindig egy frászban van, hogy mit adjon nekem enni - hiába mondom neki, hogy üres paprikás krumplit-, viszont szenvedélyesen nézi a főzős csatornákat, műsorokat, és nem egyszer igazi gyöngyszemre akad köztük.
Ezt a receptet a Vacsoracsata egyik részéből leste el, ahol is az történt, hogy a vendéglátónak későn jutott eszébe az egyetlen vega csapattag, ezért az otthonlévő dolgokból volt kénytelen rögtönözni, és mivel a vendég nagyon dicsérte az ételt, az én nagyikám le is jegyezte gyorsan a receptet, mert arra gondolt, hogy a kis unokája, az a nagyon bolond, ennek biztosan örülni fog. Igaza lett!

Hozzávalók:
- 1 kg savanyú káposzta;
- 6-8 nagy fej gomba;
- 1 fej hagyma;
- só, bors, pirospaprika, olaj, babérlébél és egy kis erős paprika.

A hagymát apró kockákra, a gombát vastagabb szeletekre vágtam, a káposztát kimostam és kevés olajon megdinszteltem a hagymát. Ezután rádobtam a gombát, megsóztam, borsoztam, amikor kis levet engedett pirospaprikáztam, és rátettem a kicsavart káposztát. Jól összekevertem mindent és még hozzá adtam két kisebb babérlevelet, az erős paprikát egyben (ki is vettem egyben), majd felengedtem vízzel. 
Én még úgy szeretem a káposztát, ha nincs szétfőzve, nagyjából 35 percig főhetett közepes lángon, igazán egyszerű, nem igényel semmi furfangot. 
Ha jobban szeretitek a káposztát puhábban, akkor a hagymát felezzétek meg, és az egyik részével készítsétek el a gombapörköltet, a másikkal pedig pirítsátok, majd főzetek meg a káposztát, majd a vége előtt néhány perccel keverjétek össze a kettőt. 
Érdemes kipróbálni.

2013. december 2., hétfő

Koreai vegán gombócok (no meg az én bentóm #6)


Ez egy pindurit hosszú bejegyzés lesz, mert a koreai recepten alapuló gombócok kicsit macerásak, épp ezért egyszerre többet készítek, aztán lefagyasztom a felesleget. Nagyon kellemes, hogy csak előkapom és már ehetem is.
Minden ázsiai boltban lehet kapni fagyasztott vagy hűtött wonton tésztát, amit lehetne használni, csakhogy abban tojás van. Nem tudom, miért de ehhez a gombóchoz én mindig saját kezűleg készítettem tésztát, amiben sosem volt tojás, most csak annyi a különbség, hogy a fehér lisztet lecseréltem. Bár lehet, mégis kevernem kéne bele egy kicsit, mert nem viselkedek ugyanúgy, ekkora mennyiségből máskor olyan 54-56 darab tészta jön ki, viszont finomnak nagyon finom, ezt el kell ismernem.


Hozzávalók:
- kb. 30 gombócokhoz -
  • 7 dkg sárgarépa;
  • 15 dkg brokkoli (káposzta eredetileg, de hát ugye a recept nálam nem tétel);
  • 6 dkg főtt fehér bab;
  • 7 dkg szejtán;
  • 1/4 pritamin paprika;
  • 5 dkg gomba(most a kimaradt gomba szára);
  • 3 száll újhagyma;
  • 1 nagy gerezd fokhagyma;
  • 1-1 ek szezámmag olaj és szója szósz;
  • 2 ek étkezési keményítő, Himalája só, bors;
- a tésztához -
  • 1 bögre teljeskörűségű tönkölyliszt;
  • 1/2-1/2 bögre barna rizs- és zabpehelyliszt;
  • Himalája só;
  • kb. 2/3 bögre víz;

- a mártogatóshoz -
  • 1 és 1/2 ek szójaszósz;
  • 1/2 ek balzsamecet;
  • 1/2 mk darált csili.

Elsőnek a tésztát állítom össze. A liszteket a sóval összekeverem, és folyamatosan hozzáadva a vizet kemény, de rugalmas tésztát gyúrok. Ezt fóliába csomagolva félreteszem legalább harminc percre, vagy egy órára, az még jobb, ezután elkészítem a tölteléket. 

A zöldségeket nemes egyszerűséggel robotgépbe teszem, apróra darabolom, majd egy tálba kaparom és hozzáadom a sót, borsot, keményítőt, olajat és szójaszószt. Az egészet jól összekeverem és félreteszem pihenni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg tofut ír a recept, de azt annyira nem szeretem gombócba (érdekes...), és kéne még cérnametélt üvegtészta is, nagyjából egy kis csomag negyede - harmada(ki hogy szereti), de a múlt héten megettem, szóval kimaradt.
A gombócokat majd fel kell gőzölni, ezért egy nagy fazékban odateszek vizet, és bár hagyományos gőzölőkosaram nincs, a rizsfőzömhöz van egy pároló, ami pont ráillik a  fazék tetejére, így a fazék teteje is a gőzölőre. Mivel a kosár fémből van, és nem szeretném, hogy beleragadjanak a gombócok, sütőpapírt vágok bele, a nagy lyukakat pedig átszúrtam egy ollóval.

A tésztát négy egyforma darabba vágom, és gombócokat formálok belőle. Egy kivételével a többit visszatakarom, hogy ne száradjanak ki, aztán a kis gömböt kinyújtom, és egy nagyobb pohár segítségével egyforma karikákat szaggatok belőle. Te döntöd el mekkora legyen, az én korongjaim pont kilenc centiméteresek. A maradékokat összegyúrom és a végén újra kinyújtom, majd kiszaggatom. Egyszerre mindig csak egy adagot készítek.
A tésztát a tenyerembe veszem, és a közepére rakok egy kanálnyi tölteléket, a tészta felének a karimáját bevizezem az ujjammal és ráhajtom az alját. Először csak a bal sarkát illesztem össze, aztán hajtok egyet a felső tésztán, hogy ráncos legyen, és ezt is odatapasztom. (A sült gombóchoz legalábbis, de tortellini szerűen hajtva kiváló levesbetét.) Négy gyűrést követek el minden gombócon, már ha sikerül.  

Ezután egy adag gombócot, kb. hét darabot beteszek gőzölésre. Olyan 15-20 percre - félidőben egyszer átforgatom az összeset. Ha ez fehér liszt lenne, akkor a gombócok opálossá, enyhén áttetszővé válnának, így azonban világosbarnák, nem baj, az ízük így is nagyszerű - sőt, talán csak a rizsliszt miatt, de eszméletlen finomak. (Az eredeti recept szerint ahány bögre liszt, annyi harmadbögre víz, plusz só, ettől én sem tértem el.)
Nagyjából harminc gombóc lesz ekkora adagból, de ha valaki tudja még vékonyabbra nyújtani úgy, hogy közben nem szakad... A töltelékből alapból duplát készítek, mert ha van elég időm, csinálok még egy adag tésztát, ha pedig nincs, akkor a hűtőben eláll másnapig, amikor például milánói vagy fasírt készülhet belőle. Még akkor is, ha van benne tészta, mert azt igen apróra kell darabolni.

Amikor elkészültek és kihűltek a gombócok, fóliával letakarom a tálcát, és úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, lefagyasztom őket, aztán másnap adagonként zacskóba pakolom őket. Olyan 5-6 darabot egy zacskóba, nagyok lesznek, párolás közben a tészta is tágult.
Sokféleképpen felhasználható, de az én személyes kedvencem, hogy kevés olajon minkét oldalát megpirítom, és mártogatóssal eszem, ami úgy készül, hogy a szójaszószt, balzsamecetet és a csilit összekeverem, aztán 1-2 órára hűtőbe teszem.

Ma bentóként hoztam magammal ebédre, ezért pluszban készült hozzá sushi rizst és csicseriborsó tojástekercset, no és lepirítottam különböző vegyes zöldségeket. A mártogatóst kis üvegbe öntöttem, és csíkokra vágott sárgarépát, uborkát pakoltam bele.
Meg kell mondjam, meg vagyok elégedve magammal, mert a tojástekercsem ezúttal már majdnem tökéletes, ha nem is látszik mindenhol, hogy külön rétegekből állnak, amikor beszúrom a villát, szétnyílik a tekerés mentén.

Az eredeti receptet, itt találjátok és a lenti videót csak azért is érdemes megnézni, hogy lássátok, hogyan kell hajtani a tésztát.


2013. december 1., vasárnap

Olívabogyós-paradicsomos cipó



Kenyérsütő nap van. Ilyenkor, ahogy lenni szokott, lecsípek a tésztából egy kis adagot, hogy azt másképp ízesítve új dolgot próbáljak. Például, ha tudom, hogy hamburgert eszem a héten, akkor zsemléket készítek, tökmagosat, szezámmagosat, frisset és ropogósat, vagy esetleg zöld fűszereset, amit bármilyen növényi krémmel, vagy magkémmel megkenve jóízűen elcsámcsoghatok. Ez a hét sem jelentett kivételt.
A recept már nagyjából ismer, ahhoz képes csak kisebb változtatásokat  eszközöltem, de hogy mikor, milyen lisztből, milyen aránnyal sütök, az mindig attól függ, épp mi és mennyi van itthon.

Hozzávalók:
- 1/2 kg teljeskiörlésű tönköly liszt;
- 20 dkg zabpehelylisz;
- kb. 1/5 -1 dl olívaolaj;
- 1 és 1/2 csomag szárított élesztő;
- Himalája só; cukor;
- kb. 3,5 - 4dl víz (amennyit a liszt felvesz).

A kis cipóhoz:
- 8-10 szem olívabogyó (nekem most zöld volt itthon, de feketével az igazi);
- 4 nagyobb, szárított paradicsom, olajban eltéve.

A liszteket a sóval, cukorral, élesztővel elkeverem, kis mélyedést képzek a közepén beleöntöm az olajat, majd a víz felét, és elkezdem összegyúrni a tésztát. A vizet folyamatosan adagolom hozzá, amíg össze nem áll. Jól átgyúrom, minimum öt percig folyamatosan, aztán kis lisztet hintek az edény aljára, tetejére, kereszt alakban bemetszettem a tésztát, és egy tiszta konyharuhával letakarva melegre teszem.
Azt szokták mondani, hogy a tésztának a duplájára kell kelnie, de az igazság az, hogy én összeszoktam állítani, aztán rendszerint megfeledkezem róla és csak 3-4 óra múlva kezdek a sütéshez, így nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig kéne ehhez várni.

Amikor megdagad, a tészta egyharmadát különveszem, abból lesz a kis cipó. A kétharmadot lisztezett pultra borítom, átgyúrom, formázom, a kenyérsütő tepsibe teszem, majd újra meleg helyre rakom pihenni és dagadni.
Az olívabogyót karikákra vágom, a paradicsomot nagyjából lecsöpögtetem és apró kockákra darabolom. A maradék tésztát csak az ujjammal szétlapogatom, közepére egy csíkban ráteszem a paradicsomot és az olívabogyót, a két szélét ráhajtom, így egy rúd lesz, aminek az egyik végét alulra, a másikat felülre hajtom, és elkezdem gyúrni. A benne lévő dolgok miatt előfordulhat, hogy kilyukad, szakad, szétesik, nem kell megijedni, összeáll.  Néhány perc után cipót formálok belőle, sütőedénybe teszem, és félrerakom pihenni.

Előmelegített sütőbe teszem és készre sütőm. Az idő... nos, én úgy szoktam kipróbálni, hogy megkopogtatom a kenyér alját, és ha kong, akkor megsült. Félrerakom, kihűtöm, és konyharuhába, nejlonba csomagolva a hűtőben tárolom. Legalábbis a kenyeret, hogy egy hétig elálljon. A cipó, ahogyan régebben a fenti tesztből sütött kis zsemle is, viszonylag hamar elfogy... Csak mert finom.

2013. november 22., péntek

Csicseriborsó tamagoyaki, rizzsel és zöldségekkel (Az én bentóm #5)


Régebben, ha nem is tökéletes, de elég pofás tamagoyakit tudtam készíteni, ami nem más, mint a japán tojástekercs (a koreaikanál: gyeran mali), csakhogy már nem eszem tojást. Helyette több alternatíva is létezik és az egyik ezek közül a csicseriborsó-rántotta, ami rendkívül finom, csak az a gond, hogy a tekercs nem lett olyan szép rajzos, mint számítottam rá. Gyanítom, azért, mert még nem tökéletes a receptem, ennek ellenére finom lett és fix, hogy mostantól kísérletezgetni fogok vele.

Hozzávalók: 
- 5 ek csicseriborsó liszt;
- 1 kk szódabikarbóna;
- 1 sárgarépa;
- 1 kaliforniai paprika;
- 2 szál újhagyma;
- 5 dkg tofu;
- 10 cm kígyóuborka;
- rizs (tegnapi maradék);
- Himalája só, bors, kurkuma, olaj, víz.

A csicseriborsólisztet egy tálba töltöttem, sóztam, borsoztam, beletettem egy negyed kiskanál kurkumát, és egy habverő segítségével elkevertem vízzel. Na most az állagát nem tudnám pontosan meghatározni. Nem volt sűrű, de nem is víz szerű, kicsit olyasmi lehet, mint a normál palacsintatészta az összekeverés után egyből, aztán félre kell tenni néhány percre, és hagyni, hogy a csicseriborsóliszt is megdagadjon. 
Ezalatt az idő alatt a paprika felét, a hagymával és a tofuval együtt apró kockákra vágtam, és ez utóbbi fogja helyettesíteni az eredeti tekercs sápatag foltjait, ami a tojásfehérjétől van. A maradék paprikát felcsíkoztam, a megpucolt uborkával és sárgarépával együtt. 

Kevés olajat hevítettem egy serpenyőben, ami kerámia, ez csak azért fontos mert az egy két csöpp dacára sem ég oda semmi, és amikor forró volt, akkor az aprítványokból bele tettem egy adagot. Kis ideig, keverés mellett pirítottam, majd ráöntöttem a csicseriborsós keverék egy részét, és lefedve sütöttem. Amikor  teteje is megdermedni látszott, de még lágy volt, egy fa spatula segítségével feltekertem a rántottát, hátrahúztam, amíg egyenesen elfért, és megint tettem a serpenyő üres részébe a kicsi kockákból, majd megint a rántotta alapból. Lefedtem, és amikor lágy állagú lett, nem folyt, viszont nem is sült át teljesen, újra feltekertem. Ezt az első alkalommal együtt összesen négyszer történt meg (serpenyőméret és keverék függvénye), a végén a "tojást" még olyan másfél percig fedő alatt sütöttem, közben egyszer megfordítottam, hogy ne égjen meg az alja.
Aztán tányérra tettem, és a szeleteséssel megvártam, hogy kicsit meghűljön.

Egy edénybe rizst pakoltam, mellé a csíkokra szeletelt uborkát, sárgarépát, paprikát, és utána jöhetett a tamagoyaki. Nem fért bele az összes, de nem gond, a hűtőben megvár.
Kicsit bonyolultnak tűnik, amit írtam (ahogy írtam...), de az alábbi videó talán segíthet ebben, én is így tanultam meg. Mert hogy nincs hagyományos, kocka alakú tamagoyaki serpenyőm.

Különben valószínűleg azért állt össze, mert a pép még túl lágy volt, amikor tekertem, így (a legutolsó kivételével) nem elkülönülő rétegek lettek, csak összesültek. Akármilyen finom a csicseriborsó rántotta - mert nekem elhihetitek, az,- máshogy viselkedik, mint a tojás. Ha tovább sütőm merevebb lesz és törik, de nem adom fel! Csak azért is ki fogom kísérletezni a megfelelő technikát, mert nagyon guszta amikor kész van.
A recept ötletét divany.hu -ról vettem, bár nemes egyszerűséggel kihagytam belőle dolgokat - sőt tettem bele pluszt is, amit pedig Grétától lestem el,- nem is keverem ennyire sűrűre a tésztát, de sütés közben egyébként is nő a térfogata. Ebből a szempontból tojásként viselkedik.

Próbáljátok ki, szerintem megéri! 



2013. november 18., hétfő

Céklás lebbencs


Hát, ez az étel nem jöhetett volna létre, ha nem kívánnám mostanában a céklát. De kívánom, és bár a salátán kívül ezerféle módon el tudom készíteni - hozok egyszer majd csak recepteket -, mostanra már egy pindurit eluntam. Mindenképpen valami tésztát szerettem volna enni, de csak lebbencstésztám volt itthon, és a hozzávalók fajtája is szabott volt. Szóval elővettem a kreatív énemet, és meglepően jónak találtam az eredményt.

Hozzávalók:
- 25 dkg tönköly lebbencstészta;
- 1 nagy  sárgarépa;
- 1 közepes cékla;
- 8-10 koktélparadicsom;
- 2 szál újhagyma;
- 1 ek. szójaszósz;
- 1-2 ek. balzsamecet;
- Himalája só, bors, olaj.


 A sárgarépát félbe, aztán nagyobb szeletekbe, a  céklát - mivel lassabban puhul-, kisebb kockákra ( nem túl apróra, nem volt cél a szétfőzés), a paradicsomokat méret szerint félbe vagy negyedbe vágtam. Kevés olajon megpirítottam a lebbencstésztát, mivel egy dupla fenekű edényben főztem, lehúztam a tűzről és beletettem a zöldségeket. Többször megkevertem, míg azok párolódtak a forró lábosban, aztán rátettem a fűszereket, szójaszószt, balzsamecetet és felöntöttem vízzel.  Itt el kell dönteni, ki, hogyan szereti a lebbencset, levesesen vagy olyan öhöm/slambuc formán, azaz lé nélkül. Én ez utóbbit részesítem előnyben, ezért csak kb. 1-2 ujjnyira lepte el a víz, lefedtem az edényt, visszatoltam a tűzre és 10-15 per alatt készre főztem a tésztát, aztán rádobtam a karikára vágott újhagymát, összekevertem, elzártam a tűzet és hagytam, hogy a lebbencs magába szürcsöljön mindent.

Igazából a felső képen látszanak jól a színek. Talán nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan a cékla kiengedte a levét és megfestette a tésztát is, de a balzsamecetes, céklás, sárgarépás lé meglepően kellemes ízkombináció. Azt hiszem, hogy bekerült a repertoáromba. Szerintem borsóval kimondottan finom lehet, szóval legközelebb azt is teszek bele. Tudjátok, főzni csak kreatívan érdemes!

2013. november 12., kedd

Hamis miszó leves


Hamis, mert nem igazi japán miszó leves, de akik olvasnak tudják, hogy én igen kreatívan értelmezem a legtöbb receptet. Ezzel nincs is semmi baj, mert ha már főzünk, fontos, hogy a saját ízlésünknek megfelelően tegyük, csak így garantált ugyanis a fogyasztás, de azért jó feszegetni a határokat is, mert a közhiedelemmel ellentétben, nem a magyar konyha a világ közepe.

Hozzávalók:
- 1 közepes cukkini;
- 1 nagy sárgarépa;
- 15 dkg tofu;
- 15 dkg főtt fehérbab;
- 5 szál újhagyma;
- kevés Himalája só, bors, chili pehely; olaj;
- másfél ek. miszó.
 
Nos, ezen a ponton érdemes tisztázni, mi is az a miszó (miso). Nem más, mint szójababból tejsavas erjedéssel létrejött krém, ami rendkívül sós és jellegzetes ízű. Maga az erjedés féltől három évig tarthat, melynek során változik a színe, és nyilván az íze is. Rendszerint tartalmaz valamilyen gabonát, tengeri sót, vizet, de minden esetben megtalálható benne az erjedésért felelős koji nevű penészgomba. 
Létezik édes változata, amit pl. süteményekbe tesznek, ez fehér rizzsel készül.

Ha élettani szerepét nézzük, nagyon fontos eleme a táplálkozásunknak, rendkívül magas a fehérjetartalma, immunerősítő, fertőtlenítő hatású, jelentős B és E vitamint tartalma, leköti a nehézfémeket, amik aztán a szokásos anyagcsere folyamatok következtében kiürül a szervezetünkből. Jótékonyan hat az emésztésre.  Japánban a kedvező méregtelenítő hatása miatt, egyes foglalkozások esetén legalábbis, napi kétszer kötelező miso levest fogyasztani. 

A magam részéről meglehetősen drága - 2200 forint körül van egy 30 dkg-os üveg - miszót használok, de szempont volt az is, hogy barnarizzsel készüljön, bio legyen, valamint ne tartalmazzon mesterséges adalékokat, amivel gyorsítják az érlelést. A túlzott szójafogyasztásnak lehetnek kockázatai, így erre figyelek, de nem szeretném még azzal is növelni, hogy vegyszerezetten fogyasztom. Ezért szójaszószt, babot, tofut és miszót is csak biot veszek. A paszta elég sokáig elég, így annyira nem zavar az ára.

A leves elkészítése nagyon egyszerű, a cukkinit és a sárgarépát félbe, majd szeletekre vágtam, a tofut kockára, az újhagymát zölddel együtt karikákra. Kevés olívaolajon, nagyjából másfél-két percig pirítottam a cukkinit és a sárgarépát - a zöldségeket rendszerint rétegenként sózom, de most nem tettem és ez fontos, a miszó ugyanis sós,- borsoztam, megszórtam chili pehellyel, belekevertem a miszót, és felöntöttem vízzel ízlés szerint. Amikor felforrt beledobtam a tofut és a főtt babot (általában van a mélyhűtőmben, mert előre többet főzök, de jó a konzerv vagy a sima mirelit is, de ez utóbbi esetben a legelején kell beletenni), megkóstoltam, és mivel igényelte, gyengén megsóztam. Néhány perc forrás után, amikor a sárgarépa még ropogott, de a tofu már elkészült (5-7 perc), a forró levesbe tettem az újhagyma karikákat, összekevertem és el is zártam. A leves elég forró volt, hogy a hagyma átpárolódjon, de ne főljön meg. 

Amit én készítettem, inkább ragu, mint leves, de így is nagyon finom lett. Mostanában kívánom az erőset, bár általában nem eszem, ezért használtam chilit is. Algával, siitake gombával és esetleg gyömbérrel sokkal autentikusabb lesz a leves. 
Fogyasztható magában vagy rizzsel, nálam tuti befutó mindenhogyan. Próbáljátok ki! Bőven megéri beruházni egy üveg miszóra. 

2013. november 7., csütörtök

Almás - diós smoothie


Van egy rahedli félkész posztom, hiszen az elmúlt időszakban is ettem, de nem tudom mikor jutok el oda, hogy be is fejezzem őket, ezért most kaptok egy gyors smoothie receptet, ami jelenleg az új kedvencem, és így tél felé sodródva különösen jól esik. 
A kép azért ilyen, mert mire eszembe jutott, hogy készíteni kéne, már alig lötyögött az üvegben valami. 

Hozzávalók:
- 2 nagy alma;
- 2 kisebb, érett banán;
- kb. 1 és 1/2 maroknyi dió;
- víz.

Eredetileg diótejet szerettem volna készíteni, de mire este hazaértem, már nem volt kedvem nekiállni, csakhogy a dió akkor már 24 órája ázott. Ez különben azért jó, mert nem csak az enzim felszívódást gátló anyagok áznak ki belőle, hanem a szárazabb dióbél megszívj magát, és ettől elég krémes lesz az állaga. Ezt a krémességet használtam ki, mivel nagyon-nagyon szeretem a dió ízét.

Az almákat megmostam, kicsumáztam, felvágtam, rádobtam olyan másfél maroknyi, előre beáztatott diót, majd erre törtem rá a banánokat.  Egy kevés vízzel sűrű péppé turmixoltam, majd tovább hígítottam a kíván állag eléréséig.
Kellemesen diós, almás íze lett, ami persze tovább fokozható fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel vagy akár ánizzsal is, de számomra épp így volt tökéletes


2013. október 25., péntek

Meggyes-spenótos smoothie


Nos, ezzel rátértünk a zöld turmixokra, még akkor is, ha ez a képen nem látszik - ennek az oka természetesen a meggy. Érdemes hasonló kombinációkkal kezdeni utazásunkat a zöld italok világában, mert a smoothie színe nem változik - bár minden benne van, ami szükséges -, és nem ijeszti el a kezdőket. Az íze viszont zseniális.
A legtöbb zöldséget, zöldlevelet nem ajánlatos nyersen keverni a gyümölcsökkel, de mint más turmixok esetében, ezúttal is azt tanácsolom, figyeljétek a testeteket. A gyomrotok jelzi, ha valami nem tetszik neki.

Hozzávalók:
- 15 dkg meggy (magozott és fagyasztott);
- 2 db kisebb, érett banán;
- 2 marok bébispenót;
- víz.

A spenót tipikusan az a zöldféle, ami tökéletesen alkalmas turmixba - ahogyan a saláta, fodros kel, uborka stb-, de a bébi fajtát célszerű használni, mert nincs annyira intenzív íze, viszont minden benne van, amire szükségünk van. Azt bizonyára sokan tudjátok, hogy a hüvelyesekben, tofuban sok fehérje található, de azt más kevesebben, hogy minél zöldebb valami, annál több olyan aminosavat tartalmaz, amiből fehérje épül. Valójában egyes zöldségfélékben több fehérje található, mint a húsokban, bár az igaz, hogy nem az összes szükséges aminosavat hordozzák, ezért célszerű sokféle zöldet fogyasztanunk, mert csak így érhetjük el az ideális fehérjebevitelt.

Ennek a fehérjebevitelnek az egyik fontos eleme a reggeli turmixom, amiben élvezetes módon jutok a napi penzumom egy részéhez. 

A feladat ugyanaz, alulra került a meggy, rá a banán, majd a spenót, és természetesen víz ízlés szerint. A banán extra érett volt, a meggy miatt ez szükséges is, így nem lesz savanyú, de függetlenül attól, hogy érezhető valami zöldes íz, a megy és a banán dominál. És ha már banán, akkor eleve célszerű érett állapotban fogyasztani. A zöld, bár csinos, de nem tartalmaz olyan mennyiségű és minőségül cukrot, amit a szervezetünk hasznosít.
Akit a spenót elsőre elriaszt, az próbálja ki úgy, hogy a megadott mennyiség felét teszi bele. Ekkor még zöld ízt sem nagyon fog érezni, és lassan hozzászoktathatja magát a gondolathoz, hogy bizony most valami olyasmit iszik, amire a legtöbben csak erős fújjal  reagálnak.

2013. október 13., vasárnap

Hummusz tál salátával és falefellel - Öntettől a krémig #4


A falafelben számomra nincs semmi új, ahogyan a csicseriborsókrémben sincs, de annyire még sosem voltam lelkes, hogy mindet egy tányérra tegyem. Pedig a Hummus Bárban így szoktam enni. Igaz, laffa készítésére azért még nem vállalkoztam, de ami késik, az közeledik...

Hozzávalók a falafelhez:
- kb. 20 dkg csicseriborsó;
- 1/4 fehérhagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 púpos ek étkezési keményítő;
- koriander levél (lehet helyette petrezselymet is tenni, vagy akár el is hagyható), Himalája só, bors, olaj a sütéshez.

A hummus kellékei:
- kb. 15 dkg csicseriborsó;
- olivaolaj;
- 1/4 fehérhagyma;
- 1 szelet citrom;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 ek tahini,
- Himalája só; koriander levél (elhagyható vagy petrezselyemmel helyettesíthető), + főzőlé.
 
A salátába került:
- rukkolasaláta;
- madársaláta;
- csírafélék (ami jól esik, ebbe most búza és retek volt);
- 2 nagy és érett pari ( vagy koktélparadicsomból 8-10 szem);
- 1/2 fehér hagyma és só.

A csicseriborsót előző éjszaka beáztattam, majd sós vízben megfőztem. A leszűrésnél egy kis pohárra valót a főzőléből felfogtam, a főtt szemeket pedig kettőbe vettem.
Az egyik felét robotgépbe öntöttem, rácsurgattam egy kis olajat, citromlevet, ment bele a hagyma, fokhagyma, tahini - ha nincs otthon sincs gáz, pörkölt mogyoró tökéletesen megteszi helyette, az íze némileg változik, de így is nagyon finom -, só és koriander levél (nálam most porított formában volt). Összeturmixolom, és mivel ilyenkor még erősen darabos, lassan elkezdek olajat önteni hozzá, illetve  a főzőléből is valamennyit, így igazán krémes és lágy lesz, nem pedig olajos. Enyhén folyékonynak kell lennie, a hűtőben valamennyire visszadermed, de az nem jó, ha vízszerűen csurog. Inkább olyan, mint egy sűrű mártás. 


A csicseriborsó másik részét burgonyanyomóval összetöröm, hozzáadom a hagymákat apróra vágva (vagy reszelve), sót, keményítőt, borsot és a koriander levelet. Kézzel alaposan összedolgozom és az így kapott masszát egy órára hűtőbe teszem. 
Ekkor keverem be a salátát, ami ezúttal semmi öntetet nem kapott. A hagymát nagyon vékony szeletekre vágtam és lesóztam, amikor már elég levet engedett rátettem a paradicsomot, az is levet eresztett és csak ezután jöttek a zöldfélék.

Egy serpenyőben olajat melegítettem, a csicseriborsó masszából korongokat formáztam ( így könnyebb enni is és sütni is), majd néhány perc alatt ropogósra sütöttem a pogácsák mindkét oldalát. A kenyér tésztából lecsíptem egy keveset, korongokat formáltam belőle és serpenyűben, mint a palacsintát, mint két oldalát megsütöttem. 
Tálalásnál a hummusz tetejére kevés olívaolajat csorgattam, és a kenyérrel feltunkoltam az egészet, de aki így nem szereti süthet nyugodtan pitát vagy laffát, amibe beletöltheti a hozzávalókat. 

2013. október 5., szombat

Csirke sajtpanírban - csirke és sajt nélkül... (Az én bentóm #4)


A bentós játék ugyan már véget ért, de belejöttem, meg hát dobozokba hordom az ebédemet, és úgy döntöttem, ilyenformán rendszeresíteni fogom az ötletet. A egyik dobozokba barnarizs, sárgarépa, sajtpaníros szejtán, szezámmagos panír, a másikba madár-, és rukkolasaláta, valamint koktélparadicsomot van. Fejedelmi ebéd volt.
Édesanya csirkemellel készít hasonlót, és bár abból sosem ettem, nekem elkészítette szójával is. Az eredeti tésztában viszont finomliszt, tojás és sajt van, tehát már szóba sem jöhet, így elkezdtem azon ötletelni, hogyan tudnám kiváltani. 

Hozzávalók:
- barnarizs;
- 12 dkg szejtán (5-6 szelet);
- 1 sárgarépa;
- 4 ek teljeskörűségű tönkölylisz;
- 4 ek inaktív sörélesztőpehely;
- olaj;
- só nélküli vegán ételízesítő; szezámmag Himalája só, bors, víz.

A salátához:
- 1 marok rukkola;
- 1 marok madársaláta;
- pár koktélparadicsom;
- 1/4 narancs;
- egy csipet só.


A rizst megmostam, lecsöpögtettem, és az ételizesítőval, sóval együtt odatettem főni. A sokkal lassabban készül el, mint fehér rokona, kell neki legalább 35-40 perc, nem kell ezen izgulni. 
Közben a a szejtánt, amit szeletekben tettem be a mélyhűtőbe, csíkokra vágtam, és  lisztből, élesztőből, sóval, borssal és vízzel sűrű tésztát kevertem.

Ezt sajna bő olajban kell sütni, de egyszer-egyszer lehet bűnözni. A sütéshez olíva-, és napraforgóolajat kevertem fele-fele arányban, az összes szejtánt beletettem a masszába, amit egy tíz percig hagytam állni, hogy még sörűbb legyen, majd amikor az olaj felforrósodott, egyesével beletettem a csíkokat. A panír megdagad és eldeformálódik, vastag bundát képez a szejtánon, ropogós és aranybarna lesz.
Sok kéztörlőt tettem egy laposabb tál aljára, és amikor mindegyik szejtán kész lett ugyanennyit tettem a tetejére is, majd finoman megnyomkodtam. Így kicsit kevesebb lesz benne az olaj, de még így sem lesz kevés.

Amikor elfogyott a szejtán, kb. két evőkanál szezámmagot kevertem a maradék tésztához, és ropogós lepényeket sütöttem belőle.
A csomagolás előtt vastagabb csíkokra vágtam egy sárgarépát, azt tetem a rizs és a szezámnagos korongok közé.
Rendszerint őszibarack konzervvel esszük, mert nagyon jó passzol a sajtos ízhez, de mivel az most nem volt, a második legjobb dolgot választotta. A salátához valókat betettem egy külön tálba, mert ebéd előtt fejeztem be. A paradicsomokat félbe vágtam, finoman megsóztam és egy negyed narancs levével csurgattam meg. Kellemesen édes volt, tökéletesen passzolt a szejtán ízéhez. 

2013. október 4., péntek

Öntettől a krémig #3 - padlizsánkrém



A padlizsán jellegzetes ízért sokan nem szeretek, de az az igazság, hogy sokáig én sem szerettem. Korábban ettem már padlizsánkrémet és nem is nyerte el a tetszésemet. Túl intenzív volt az íze, sápadt volt és leginkább a majonézre emlékeztetett, csak padlizsán ízzel. Nem volt jó kombináció. Aztán réges régen, legalább 15 évvel ezelőtt, az egyik kolléganőm beállított a munkahelyünkre egy kenyérpirítóval, és fittyet hányva a tiltakozásunkra, mindenkit megetetett.
Kenyeret pirított és valami krémet kent rá, és azt mondta: "Ez a tatárbifsztek zöldség változata." Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár padlizsán íze volt, mégis nagyon finomnak találtam. Bekerült a repertoáromba, sőt, attól kezdve mindenféle padlizsános étel bekerült.

Hozzávalók:
- 2 nagy padlizsán;
- 10 cm-es darab póréhagyma (vagy egy fej vöröshagyma);
- 2-3 nagy gerezd fokhagyma;
- 1/2 dl olívaolaj(évekig napraforgót használtam erre a célra);
- 1 ek. pirospaprika;
- 1/4 - 1/2 citrom;
- 2 ek ketchup;
- 1/2 -1 ek mustár;
- ízlés szerint Himalája só, bors.


A padlizsánokat megmostam, és lecsöpögtetés után alufóliába tekertem úgy, hogy teljesen ellepje, majd egy tepsibe tettem és mehetett a sütőbe. Mérettől függően 30-60 percet sülhetnek, az enyémek nagyjából 45 percig készült, de negyedóra után fordítottam rajtuk egyet, majd újra és újra. Akkor kész, ha teljesen összeestek. Ha megnyomod, az alufólia behorpad, semmi nincs, ami kitöltené. Nem ugrik vissza a hús, mert már rég nem ruganyos. 
Amíg sül, feldarabolom a hagymát és egy serpenyőben az olívaolajon megdinsztelem, aztán rádobom a fokhagymát is, de csak olyan fél percre, és lehúzom a tűzről.
Amikor a padlizsánok elkészültek, kicsomagolom őket és a száránál fogva megfogom mindegyiket, majd késsel a szár alól lefelé végigvágom. Fordítok rakta 90 fokot, megint fentről lefele végigvágyom. Nem vágom le a tetejét, olyan lesz mint egy négylábú polip, amit aztán így letámasztok és egy 15-20 percig hagyom, hogy kicsöpögjön belőle a leve és ki is hűl.

Amikor ez megvan, a héját simán le lehet húzni róla, de ha jobban megpirult volna, akkor egy kanál segítségével ki kell kaparni a húsát. Így ősszel a padlizsánoknak már elég erős magja van, de a sülés miatt elválik a többi résztől, és a nagyját ilyenkor eltávolítom, ha zsenge a padlizsán, akkor nem foglalkozom vele. Egy edénybe teszem, ráöntöm a hagymákat, olajjal együtt, rácsavarom a citromlevet, mehet bele ketchup, mustár, só és bors - ha valaki szereti erős paprika vagy Worcestershire-szószt is csempészhet bele (én ezt nem használom, mert szardella van benne); és a botturmixommal jól összedolgozom. Megkóstolom, és ha még hiányolok belőle valamit, hát utána ízesítem. Én úgy szeretem, ha jó fűszeres, így borsból sokat használok. Van aki nem dinszteli meg teljesen a hagymát, más, erőteljesebb íze lesz ha nyersen marad, de nálunk így szeretik.
Első próbálkozásra tegyünk bele kevesebb ketchupot - egy fél paradicsommal helyettesíthetjük, de akkor szükséges hozzá még egy csipet cukor és plusz citromlé vagy balzsamecet,- mustárt és citromot. A kóstolás után lehet mindent pótolni.

A hűtőben néhány óra alatt teljesen összeérik, és pirítós kenyérre kenve, salátával érdemes tálalni, de tökéletesen jó mártogatósnak is. Lehet bele tunkolni tortillát, szeletelt uborkát vagy akár sárgarépát is. Előételnek tökéletesen kitűnő. Igen, padlizsán íze lesz, de valahogyan máshogy. Idehaza a húsevő családom - vércse volt a jelük az oviba- is szereti. 

2013. szeptember 29., vasárnap

Variációk egy tésztára: kenyér, zsömle, pizza


Általában egy héten egyszer sütök kenyeret, az egész hétre elég, de persze ez annak a függvénye is, hogy éppen miket főzök. A kenyeret a hűtőben tartom, a zsemléket ebben az esetben lefagyasztom, és kiveszem, ha kell, de a tésztából futotta a mai ebédre is, azaz pizzára.

Hozzávalók:
- 1/2 kg teljeskörűségű tönköly búzaliszt;
- 30 dkg zabpehely liszt;
- 1/2 dl tökmagolaj;
- 1 marék tökmag, 1 marék napraforgómag (zúzva és csak a kenyérhez);
- Himalája só (kb.1 ek), 1 tk cukor;
- 1 és 1/2 csomag szárított élsztő;
- kb. 4-5 dl víz.


Szóval nem nagy cucc az egész, a liszteket a cukorral, sóval, élesztővel összekevertem, krátert képeztem a közepén, oda öntöttem az olajat, majd lassan a vizet. Nem az összeset, hanem apránként adtam hozzá, mert minden liszt máshogy szívja  a vizet, előfordul, hogy kevés a víz, de az is, hogy sok, és akkor lisztet kell még hozzá adni, tehát ezért szakaszosan adagolom. Addig gyúrtam, amíg a kezemről le nem váltak a tészta darabok, utána még gyorsan cipót formáltam, majd letakartam az edényt és melegre tettem.

Olyan két óra után szépen kidagadt már az edényből, a tészta kétharmadát kivettem, kinyújtottam (csak kézzel) és megszórtam a magvakkal. Összehajtottam, majd kilapogattam a  kezemmel néhányszor, aztán megint összehajtottam. Jól átgyúrtam, legalább 5-10 percig, rúd alakúra formáztam, és tepsibe tettem, ami szintén ment a melegre.
A maradék nyers tésztát kettőbe szedtem. Az egyik feléből két kis gömböt formáltam, abból lettek a zsemlék, a maradékot kinyújtottam egy tepsi aljára, abból lett a pizza.


A pizza ugyanúgy készül, ahogy már szokásos, hagymát, fokhagymát pirítottam, rádobtam zöldborsót, bébi répát, rózsákra szedett brokkolit, megsóztam, borsoztam, a végén két szója virslit karikáztam bele. A tészta alját paradicsomszósszal (oregánó, bazsalikom, paradicsom, kis agavé szirup, só és bors) megkentem, rátettem a zöldségeket, és lecsöpögtetett joghurtot kentem a tetejére. Nem labneh, csak olyan 10 percet csöpögött, hogy a savó nagy része távozzon, így olyan sajtszerűen megdermed és meg is pirul, ha ragaszkodunk hozzá.
Egy füst alatt elintéztem a heti kenyéradagomat, az ebédemet, és kis ráadás zsömlét is.  Van ugyan kenyérsütőm, de így valahogy élvezetesebb. Fura különben, hogy milyen ritkán használom...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...