Hamis, mert nem igazi japán miszó leves, de akik olvasnak tudják, hogy én igen kreatívan értelmezem a legtöbb receptet. Ezzel nincs is semmi baj, mert ha már főzünk, fontos, hogy a saját ízlésünknek megfelelően tegyük, csak így garantált ugyanis a fogyasztás, de azért jó feszegetni a határokat is, mert a közhiedelemmel ellentétben, nem a magyar konyha a világ közepe.
Hozzávalók:
- 1 közepes cukkini;
- 1 nagy sárgarépa;
- 15 dkg tofu;
- 15 dkg főtt fehérbab;
- 5 szál újhagyma;
- kevés Himalája só, bors, chili pehely; olaj;
- másfél ek. miszó.
Nos, ezen a ponton érdemes tisztázni, mi is az a miszó (miso). Nem más, mint szójababból tejsavas erjedéssel létrejött krém, ami rendkívül sós és jellegzetes ízű. Maga az erjedés féltől három évig tarthat, melynek során változik a színe, és nyilván az íze is. Rendszerint tartalmaz valamilyen gabonát, tengeri sót, vizet, de minden esetben megtalálható benne az erjedésért felelős koji nevű penészgomba.
Létezik édes változata, amit pl. süteményekbe tesznek, ez fehér rizzsel készül.
Ha élettani szerepét nézzük, nagyon fontos eleme a táplálkozásunknak, rendkívül magas a fehérjetartalma, immunerősítő, fertőtlenítő hatású, jelentős B és E vitamint tartalma, leköti a nehézfémeket, amik aztán a szokásos anyagcsere folyamatok következtében kiürül a szervezetünkből. Jótékonyan hat az emésztésre. Japánban a kedvező méregtelenítő hatása miatt, egyes foglalkozások esetén legalábbis, napi kétszer kötelező miso levest fogyasztani.
A magam részéről meglehetősen drága - 2200 forint körül van egy 30 dkg-os üveg - miszót használok, de szempont volt az is, hogy barnarizzsel készüljön, bio legyen, valamint ne tartalmazzon mesterséges adalékokat, amivel gyorsítják az érlelést. A túlzott szójafogyasztásnak lehetnek kockázatai, így erre figyelek, de nem szeretném még azzal is növelni, hogy vegyszerezetten fogyasztom. Ezért szójaszószt, babot, tofut és miszót is csak biot veszek. A paszta elég sokáig elég, így annyira nem zavar az ára.
A leves elkészítése nagyon egyszerű, a cukkinit és a sárgarépát félbe, majd szeletekre vágtam, a tofut kockára, az újhagymát zölddel együtt karikákra. Kevés olívaolajon, nagyjából másfél-két percig pirítottam a cukkinit és a sárgarépát - a zöldségeket rendszerint rétegenként sózom, de most nem tettem és ez fontos, a miszó ugyanis sós,- borsoztam, megszórtam chili pehellyel, belekevertem a miszót, és felöntöttem vízzel ízlés szerint. Amikor felforrt beledobtam a tofut és a főtt babot (általában van a mélyhűtőmben, mert előre többet főzök, de jó a konzerv vagy a sima mirelit is, de ez utóbbi esetben a legelején kell beletenni), megkóstoltam, és mivel igényelte, gyengén megsóztam. Néhány perc forrás után, amikor a sárgarépa még ropogott, de a tofu már elkészült (5-7 perc), a forró levesbe tettem az újhagyma karikákat, összekevertem és el is zártam. A leves elég forró volt, hogy a hagyma átpárolódjon, de ne főljön meg.
Amit én készítettem, inkább ragu, mint leves, de így is nagyon finom lett. Mostanában kívánom az erőset, bár általában nem eszem, ezért használtam chilit is. Algával, siitake gombával és esetleg gyömbérrel sokkal autentikusabb lesz a leves.
Fogyasztható magában vagy rizzsel, nálam tuti befutó mindenhogyan. Próbáljátok ki! Bőven megéri beruházni egy üveg miszóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése