Néha megkívánom az édességet, nincs ezzel semmi gond, sokan érzünk hasonlóan, de az én agyam már hetek óta a madártejen jár. Ami azért furcsa, mert soha nem szerettem igazán, két-három évente egyszer elég is volt, és a hab a tetején... Nos, azt sosem kedveltem, és most mégis vágytam rá. Mit tehet ilyenkor egy kreatív nő? Kísérletezik, és aztán boldog elégedettséggel eszi a kész desszertjét.
Hozzávalók:
- 1 liter szójatej;
-1 púpos ek. tápitóka keményítő;
- 50 gr étcsokoládé (opcionális);
- 1 vaníliarúd magja;
- pár szem mazsola (elhagyható)
- agave porcukor (vagy más édesítőszer);
- 5 ek útifű maghéj;
- csipet só.
Házi és zsíros szójatejet készítek - ez azért fontos, mert ez a fajta tej habosítható, de feltételezem a sűrű kókusztej is megfelelő lenne -, alapnak. A literből nagyjából 6 decit egy lábosba töltök, és a cukorral, csipet sóval, a vaníliarúd magjával felteszem melegedni. 1,5 dl tejben elkeverem a keményítőt, és melegen, de nem forrón hozzáöntöm. Amikor elkezd sűrűsödni, félreteszem, és a csokoládét beletördeltem, a forró tejbe magától szétolvadt. Amikor nem marad egy darab sem, visszateszem a tűzre, és néhány percig (1-2) forralom, majd legvégül beledobom az előre beáztatott mazsolát.
A maradék csészényi tejet a kézi botmixerem habverőjével kezelésbe veszem, és egy idő után felhabzik - meg is nő a térfogata, de nem úgy, mint a tejszínhabnak, és nem is olyan sűrű -, és ezután pár szem sóval együtt beleöntöm az útifűmaghéjat, és tovább verem a habverővel.
A maghéj lassan elkezd duzzadni, és a massza sűrűsödik, de mivel folyamatosan levegőt juttatunk a keverékbe magasabb és lazább is lesz.
Ezután csak annyi a dolgunk, hogy tálakba öntsük a madártejet, és étkezés előtt rákanalazzunk a "tojáshabunkból". Nem érdemes előbb, mert a maghéj folyamatosan szívja a nedvességet, és ha sokáig áll a szószban, szétdagadhat.
Mivel szójatejből készül, csoki nélkül színre is és ízre is a madártejre hasonlít. A csoki természetesen kihagyható, és biztosan feltűnt, nem sok keményítőt teszek ebbe a receptbe, mert folyósabban szeretem, de természetesen lehet többet is adni hozzá, ahogyan a vaníliarúd is kiváltható aromára vagy cukorra. Ízlés kérdése.
A hab meglepően finom, könnyű, és pont annyira semmilyen ízű, mint a tojáshab, tökéletesen harmonizál a mártással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése