2016. február 1., hétfő

Karfiol "kenyér" - gluténmentes


Nos, ezért a receptért becsülettel megdolgoztam. Néhány hete találtam az alapot, és egyből azon járt az eszem, hogyan tudnám veganizálni. Az eredi változatot a tojás és/vagy a rengeteg sajt tartja össze. Nálam ez természetesen szóba sem jöhetett, és bár az első próbálkozások is nagyon finomak lettek, mégis szétestek. Így aztán azzal töltöttem az elmúlt időszakot, hogy megtaláljam ennek a problémánk a megoldását. Ez már a sokadik sütésem, és végre sikerült eltalálnom a tökéletes arányokat.  Jóllehet nem olyan, mintha tésztából lenne, szerintem megér egy próbát akkor is, ha vegán vagy, és akkor is, ha érdeklődő húsevő, vagy csak fogyni vágyó. Tökéletes pizzához és egy sereg máshoz. Azt hiszem, a felhasználásának csupán a fantázia szabhat határt. Elismerem, elfogult vagyok, de ez eszméletlen finom, gluténmentes, laktató és alacsony kalóriában. 
Hozzávalók:

- 1/2 kg karfiol - tisztítva;
- 1 ek tápióka keményítő;
- 3 ek csicseriborsó liszt;
- 10 ek víz;
- 50 g mandula;
- 3 ek lenmag;
- 2 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1/2 kk kurkuma;
- só, bors;
- oregánó, bazsalikom, fokhagyma-granulátum - opcionális.  

A karfiolt megmosom, a torzsát kivágom, és csak a rózsákat robotgéppel feldarabolom - ha nincs, semmi gáz, lehet reszelni is. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, egyenletesen eloszlatom rajta a darálékot, és 15 percre, hozzávetőleg 180 fokra beteszem sülni. Amikor elkészül, egy nagy és tiszta konyharuhára öntöm, majd összecsavarva a végeit kicsavarok belőle annyi nedvességet, amennyit csak tudok. Meg fogtok lepődni, rengeteg levet enged, és csak óvatosan, mert forró! A végén olyan teniszlabda nagyságú karfiol pép marad*.

Míg a karfiol sült, elkészítettem a tojás helyettesítőt: a keményítőt, csicseriborsó lisztet, kurkumával és 10 evőkanál vízzel csomómentesen kikeverek. Ezután a mandulát ledarálom a sörélesztővel és hozzá adom a lenmagot is - most egészben, de meg lehet akár darálni is.
Mindent összekeverek, sózom, borsozom - pluszban adtam hozzá oregánót, bazsalikomot, és nagyjából egy kiskanál fokhagyma-granulátumot is. Aztán sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, és a kezemmel elegyengetem. Mivel kenyérnek szánom, téglalap formátumra alakítom, ami nagyjából 7-10 mm magas, és olyan 10-15 centis lett*. 240 fokon aranybarnára sütöm, amíg megbarnul a teteje. Ezután fogok egy másik tepsit, sütőpapírral, ráteszem a "kenyér" tepsijére, átfordítom,  lehúzom az első papírját, és így megfordítva sütöm tovább nagyjából még 15 percig.

Meg kell várni, míg kihűl, aztán szeletelhető - ebből négy nagyobb, vagy nyolc kisebb szelet lesz -, kenhető, tölthető. Nem állítom, hogy jó bundás kenyérnek, de szendvicsnek tökéletesen alkalmas. Uzsis tobozba is passzol.

*Néhány recept szerint mikróban párolják 8-10 percig, mások előfőzik - sok vízben -, és megint mások nyersen keverik össze a masszát. Mikrót nem használok, vízben túl nedves lett, a nyers esetében pedig nagyon figyelni kell a sütésnél. Eleve több idő, és sokkal vizesebb is. Szóval amennyi időt megspóroltam a réven, kiadtam a vámon. Ennek ellenére ti bátran kísérletezzetek kedvetekre. És még valamit, én ezt a vastagságot kedvelem, de ha vékonyabbra lapogatjátok, akkor sem esik szét.

Szerintem érdemes kipróbálni. Aki szereti a karfiolt, ezt is imádni fogja. 

Innen vettem az ötletet:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...