Gyakran felmerül, hogy nagyon drága életmódot folytatok, és ezt normál ember pénztárcája nem bírná. Ezen kicsit csodálkozni szoktam, mert mégis mi az, hogy normál ember? Én tán nem az vagyok? Bérből és fizetésből élek, a hónap vége folyton messze van, és jó magyar szokás szerint, amikor már nincs mit honnan elvenni, mert ugye a számlákat be kell fizetni, a gyomromon spórolok, csak arra támaszkodhatom, ami otthon van, ezért rendkívül köröltekintően vásárolok. És akik ezt mondják, megfeledkeznek arról az apróságról, hogy bár én majdnem ugyanazokat a dolgokat veszem mint ők, nem veszek húst, halat, sajtot, tejet és egyéb tejtermékeket, tojást, készételeket, felvágottakat, cukros üdítőket és még sorolhatnám.
De akkor mit veszek, és nagyjából mennyiért? Mint minden életformát, ezt is lehet jól, rosszul, drágán és olcsón folytatni, hogy ki és mennyit költ, annak a függvénye, hogy van-e lehetőségünk és tudunk-e főzni, mennyi pénzünk van, és mennyire élünk kényelmesen.
Minden, az átlagostól eltérő étkezés előkészületet igényel, ezért én ezzel szoktam jellemezni is, a gondos előkészítéssel. Amit lehet, mindent magam készítek - néha én is veszek dobozos magtejeket, bár kizárólag akcióban-, és bár tudom, hogy munkaigényes, egy idő után az ember észrevétlen rááll, arról nem beszélve, rengeteget spórolok vele.