2015. május 28., csütörtök

"Halfasírt"

A legtöbb receptemre igaz, hogy szeretem az egyszerű és gyors dolgokat. Nem szeretnék órákat robotolni a finomságokért. És ez a lényeg! A semmi faxni, és az az íz, amit éppen megkívánok határozza meg a konyhámat. Most pedig valami halat kívántam, ami különösen sokkolt. Még húsevő koromban sem voltam odáig érte. Évente maximum egyszer fanyalodtam rá, természetesen karácsonykor, vagy ötévente nyaranta lecsúszott egy hekk, és nagyjából ennyi. Hogy lesz ebből most hal?

Hozzávalók:
- 30 dkg padlizsán;
- 3 ek tápióka keményítő;
- 1 ek szárított alga;
- 1 újhagyma; 
- 1 kisebb gerezd fokhagyma;
- só, bors;
- olívaolaj;
- ha szükséges 1-2 ek zab-, rizs-, lenmag- stb. liszt.

A padlizsánt megpucolom,  nagyobb kockára vágom, és a keményítőn kívül mindennel együtt robotgépbe teszem. Bekapcsolom a gombot, durva darabokra vágom, aztán félreteszem, hogy a só végezze a dolgát - robotgép hiányában sincs gáz, a padlizsánt nagy sajtreszelőn lereszelem, apróra vágom a hagymákat, és a szárított algacsíkocskákat egy olló segítségével pinduri darabokra metélem.

Nagyjából húsz-harminc perc után rengeteg vizet enged, kinyomkodom és a péphez adom a keményítőt - itt lehet még belekeverni valamilyen fűszert ízlés szerint - rozmaringot, kakukkfüvet pl. Ha nagyon nedves marad a massza, akkor valamilyen lisztel sűríthető - nyilván ha gabonát választotok, akkor már nem gluténmentes -, a cél egy olyan zöldségfasírtos állag. Nem folyós, de nem is kemény.
Végül a keveréket kanálnyi adagokra szaggatom, és olajjal finoman meglocsolt sütőpapírral bélelt tepsire teszem - természetesen kisüthető tapadásmentes serpenyőbe is. 180-200 fokon nagyjából 15-20 perc alatt el is készül. 

Ez egy kis adag és csupán alaprecept. Bátran fűszerezhetitek másként, tehettek bele több vagy kevesebb algát, akár meghempergethetitek zsemlemorzsába, ahogy csak jól esik. Már van egy stabil alap, amit variálhattok, de egy biztos, amikor majd beleharaptok, lágy lesz, puha és halas ízű.
Ezúttal egy szálas, szárított hínár fajtát használtam, ami Koreából származik, de nincs semmi gond akkor sem, ha csak noritok van kéznél, mivel azt már sok boltban is kapni. Szerintem egy lap egyharmada-fele,  a méretétől függően elég lehet. A lényeg, hogy legyenek benne egészen kis darabok is, mert így mindenhova jut az ízből.

2015. május 24., vasárnap

Napfényes Étterem és Cukrászda

Úgy alakult, hogy meghívást kaptam az új, Ferenciek tere 2. szám alatt nyílt Napfényes Étterem megnyitójára.  Sajnos egy családi esemény miatt nem tudtam elmenni, mégis mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mézen kívül semmilyen állati eredetű összetevőt nem használnak - azt is feltüntetik az összetevők között, így könnyű kikerülni -, ezért tökéletes vegán Mekkának ígérkezett. Aztán rájöttem, hogy hetente legalább kétszer megfordulok a környékükön, tehát megleptem magam egy vacsorával.

Láttam képeket a helyről, már úgy is nagyon szépnek találtam, de élőben egészen más. Ahogy belépsz, egyből a süteményes szekcióval találod szembe magad, van lehetőség akár itt is leülni, de néhány lépcsőfokra már rengeteg asztal sorakozik.
Ezek inkább hagyományos, kávéházba, kis érterembe való asztalok, székek. Ahogy haladsz tovább, eléd tárul az a látvány, ami már sokszor szembejött képek formájában, de bevallom, élőben elképesztettek a nagy boxok, nagyobb társaságnak alkalmas körasztalokat, 4-6 főnek kényelmes téglalap alakúakat, és kellemes kétszemélyesek. 
A szín egységesen mályva és almazöld (vagy valami rózsaszín és zöld...), nagyon elegáns, és ezen a ponton éreztem némi feszélyezettséget, mert arra gondoltam, ide bizony ki kellett volna öltöznöm. Vagy legalább nem torna után, izzadtan beesni. Ennek ellenére nagyon kedvesen fogadtak, már az ajtóban elém jött valaki, aki felkísért és megkérdezte, hova szeretnék ülni. 

Természetesen legelöl foglaltam helyet, hiszen mindent látni szerettem volna. Kedélyesen pislogtam körbe, miközben lepakoltam a nálam lévő ezer dolgot, majd kezembe vettem az étlapot, ami rendkívül igényes kívül és belül egyaránt. Színben a székekkel azonos szövet borítású, arannyal nyomott.

Ez kérem egy hagyományos étterem, nem állandó 5-10 féle fogást kínálnak, hanem számtalant. A levesektől, rántott, hirtelen sültektől, a tésztákon, pizzákon, salátákon, glutén mentes és nyers ételeken át, számtalan ínycsiklandó lehetőség kápráztat el. 
Turmixok, teák, limonádék, gyümölcs,- zöldséglevek és gabonakávék közül választhatunk, szóval, nem, alkohol nincs, de megmondom őszintén, nekem bizony nem is hiányzott.  Személy szerint míg vártam ittam egy Hawaii turmixot, és határozottan mennyei volt. 

Ami külön érdekesség, hogy az étlap elején található egy heti menüt is, itt a leves 450,- a főzelék 600,- és a főétel 1.100-1.300,- forint közé esik. A normál ételek átlagára levesek esetén 560,- főételeknél pedig 1800 -2200 forint. Részemről ezek szép adagok, teljesen jól lakom tőlük, és igazából egy hagyományos étterem áraihoz viszonyítva se nem drágább, se nem olcsóbb. No de térjünk vissza  a lényeghez, mert szerintem itt mindenkit egy dolog érdekel: a kaja. 

Az első alkalommal zöldségpaprikást rendeltem galuskával - a kép nem a legélesebb, még nem jöttem rá, hogy fényt is tudok varázsolni...
Finom volt, a galuska pont olyan keménységű ahogy szeretem, és ez külön érdekes volt a számomra, mert sokan nem tudnak tojás nélkül készíteni.  
Egy pindurit sótlannak éreztem, de a fűszerezéssel különben nem volt probléma. Az asztalon egyébként sószórót találsz, de borsozni, pirospaprikázni semmit nem lehet, ami egy picit különös volt, bár mint írtam, nem is kívánt plusz fűszert az étel. 

Az első alkalom egyből kellemesen sikerült, élő zongora volt - sajnos ez nem állandó-, a hely kellemes hangulata, és az emberek folyamatos duruzsolása csak külön hozzájárult a jó közérzetemhez. A kiszolgáló személyzet egyik tagja sem nézett ki, kedvesek, előzékenyek voltak, sőt, az egyikük még a teremben tartózkodó, és rendkívüli módon unatkozó néhány éves kisfiúval is hajlandó volt egy villám játékra. Akkor már tudtam, hogy ide vissza fogok jönni, de történetesen úgy esett, hogy ez már egyből másnap megtörtént, méghozzá egy kedves húsevő barátommal együtt. És ez miért lényeges? 

Mert ahogy fentebb írtam, nem vegán, és még csak nem is vegetáriánus, viszont van olyan rendes, bátor és bevállalós, hogy rendszeresen kipróbál egy-egy olyan helyet, ahova én járok, és születésnapomra meghívott a Napfényes étterembe. Már a leveseket is fantasztikusak találtuk - ő gulyáslevest kért, én brokkolikrémlevest, krékerrel -, de a főételek minden várakozást felülmúltak. 
Grilltál, mustárral és fokhagymával pácolt szejtán, sok grillezett zöldséggel és zöldfűszeres szójajoghurtmártással. 

A magam részéról pedig Kijevi töltött szejtánt ettem, diós bundában, rizzsel, növényi sajttal. Szerintem briliáns volt, tökéletesen el is teltünk, így desszertről már nem is beszéltünk.  

Az ételen kívül fontos az atmoszféra, ami csillagos ötös, a kiszolgálás, ami szintén. Kérem, itt figyelnek a részletekre. Vegyük például a mosdót, ami tiszta, semmi csicsa, és mivel az ajtaja az étteremből nyílik, félkör alakú paravánnal takarták el. Illeszkedik az összképbe is, de a gyerekek jót bújócskázhatnak mögötte.  
Bevallom, el vagyok ájulva  a helytől, no de a húsevő ismerősöm is, ami különösen sokat jelent. És mivel megkaptam már, sietve leszögezem, bár tudom, hogy masszívan ömlengek, de hozzátenném, ahogy minden olyan helyen, amiről eddig írtam, a saját pénzemen voltam, nem kaptam sem kedvezményt, sem ajándék sütit. A hely szimplán jó. Az a fajta, ahova elviheted akár az enyhén kétkedő, de alapvetően nyitott ismerőseidet. 

Örömmel láttam, hogy ha nem is volt teljesen teli a hely, azért elég szép számmal jöttek, magyarok és külföldiek is egyaránt. Mindenkinek érdemes kipróbálni, akár egy elegáns, kiöltözős alkalomhoz, vagy csak egy nincs ma kedvem főzni estéhez.

2015. május 20., szerda

Töltött tök

Itt a szezon, végre kapható a zsenge, csodálatos tök, ami fenséges rántva, fasírtnak, tócsninak, használható lecsóba, de az igazi kedvencem mégiscsak töltve. 

Hozzávalók: 
- 1 közepes tök;
- 1 pohár zabpehely;
- 1 fej főzőhagyma;
- 1 fej újfokhagyma/vagy egy gerezd régi;
- 1/2 cukkini;
- 1/2 sárgarépa;
- 1 kk köménymag;
- 4-6 ek szójajoghurt;
- só, bors, pirospaprika, chili;

A zabpelyhet robotékben összedarabolom, amikor darás, kisebb darabos az állaga félreteszem egy tálba, majd összemetélem a többi zöldséget is. A darálékot is a zabpehelyhez öntöm, felfűszerezem, jól összekeverem és félreteszem olyan fél órára, hogy összeálljon.
A megmosott tököt félbevágom, kikaparom a közepét - ez még egész zsenge, nem kell kidobni, meg lehet sütni, mehet vissza akár a töltelékbe, vagy felhasználható eszerint sajtkrémnek is (értelemszerűen karfiol helyett a tökbelet használom, de fontos, jóval kevesebb folyadékot igényel), ahogy én tettem -, és lesózom.

Nagyjából negyedóra után kicsurgatom belőle a sós levet, az elejéről levágom a virág helyét, majd belerakom a tölteléket.
Pont jó lett az adag, nem maradt ki egy gramm sem.  A tetejére kenem a joghurtot, eztán a sütő edénybe öntök nagyjából két deci vizet, letakarom fóliával, és 40 perc alatt puhára sütöm. utána leveszem a takarást és megpirítom a tetejét.
Párolt spárgával és a tökbélből készült sajtkrémmel tálaltam.


2015. május 18., hétfő

Édesburgonya gnocchi

Készítettem már gnocchit, ami akkor teljesen gluténmentes volt, de ez némileg hagyományosabb. Már leszámítva azt, hogy édesburgonyával és teljes kiőrlésű liszttel készül. Olyan igazi, mindig al dente gombóc lesz. Nem is hasonlít a magyar krumpligombóchoz. Meg kell rágni, ha átfőtt is, és számomra ez az egyik nagy előnye.  

Hozzávalók:
- 1/2 kg édesburgonya;
- 1/2 kg tk tönkölyliszt;
- 4 púpos ék tápióka keményítő;
- 1 tk só;
- 1 csipet bors.

Az édesburgonyát megpucolom és egyforma kockákra vágva sós vízbe teszem megfőni. Amikor puha, leszűröm és egy villával összetöröm.
Hozzáadom a keményítőt, sót borsot, jól elkeverem majd 10 dekánként a lisztet is. A liszt feléig még használható egy villa, utána viszont kézzel kell folytatni a műveletet. Óvatosan, meleg lesz!

Mikor már minden benne van, alaposan átgyúrom, legalább 7-10 percig, és letakarva félreteszem pihenni, minimum fél órára.
Ezután 5-7 milliméteresre nyújtom, egyforma gombócokat szakítok belőle, és egy villa segítségével megformálom. Ez igényez némi gyakoroltat, de nem túl bonyolult.

Ebből a mennyiségből 3-4 szép adag lesz, amiket  felhasználásig lefagyasztva a mélyhűtőbe tartok. Ha lágyabb gombócokat szeretnétek, adjatok hozzá még 1-2 kanál keményítőt, de a lisztből 25-35 dkg is elegendő.     



2015. május 17., vasárnap

Mogyorós-chilis tofu

Ismét rájöttem, hogy egy étel, amit készítek, nem a legszebb, de az íze, mint minidig, most is kárpótol. Az ötlet onnan jött, hogy rengeteg pörkölt, sótlan mogyoróm van itthon, enni meg nem igen eszem, szóval kellett valami, amire felhasználhatom. Aztán egy Padthai-ban eltöltött vacsora után, már ötletem is volt arra, hogy mire.

Hozzávalók 20 dkg tofu pácolásához:

- 2 marok mogyoró;
- 1 vékony szelet gyömbér;
- 1 ek balzsamecet;
- 1 ek miso;
- 1 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 újhagyma;
- 1 tk agave szirup;
- 1 ek tápióka keményítő;
- só, bors, chili ízlés szerint;
- 3 dl víz.

Ami az alaphoz kell:
- 20 dkg rizstészta;
- 1 szál sárgarépa;
- 1 cukkini;
- 2 fej hagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1-2 ek szójaszósz;
- só, bors;

Rendszerint nem szoktam kinyomkodni a tofuból a levet, de pácoláshoz fontos, mert tömörebb lesz, és több ízt képes magába szívni. Tehát 4 réteg papírtörlő közé teszem a tofut, becsomagolom, és ráteszek egy tálcát, arra pedig a mozsaramat, hogy a súly kipréseljen mindent. Közben elkészítem a szószt, mégpedig úgy, hogy minden belevalót egyszerűen beöntök a turmixba, és nagyon simára keverem.  
A sóval érdemes óvatosan bánni, mert a miso meglehetősen sós, de ha az nincs kéznél, 1-2 evőkanál szójaszósz is megfelel.  A tofut nagyjából 10-15 percig préselem, aztán egyszer-egyes kockákra vágom, beleteszem egy jó záródó edénybe, ráöntöm a páclevet, összekeverem és hűtőbe rakom egy éjszakára. 

Másnap kiszedem a tofukocákat, és tapadásmentes edényben pác nélkül átpirítom az összeset. Aztán kiszedem az edényből és félreteszem - a páclevet sem kell kiönteni, tökéletes szósz lesz belőle. A tésztára forróvízre öntök félreteszem, hogy megfőljön, és a csíkokra vágott zöldségeket beleöntöm a tofu forró helyére. Sózom, borsozom, egy-két perc után ráöntöm a szójaszószt, a megfőtt tésztát és összepirítok mindent.
Már akár így is ehető, de ennél a pontnál hozzáadom a maradék páclevet, ami a keményítőnek hála, elég hamar besűrűsödik, és bevonja az egészet.

Hogy biztosan gluténmenetes legyen, érdemes odafigyelni a miso választásánál, mert azt rendszerint gabonával érlelik. Az enyém pl. barna rizzsel készül, és néhány szójaszószban is található gabona. Különben, ha nagyobb adagot készítünk, célszerű a szószt külön felfőzni, mert a tészta elég hamar felhörpöli. Sós mogyorót is használhatunk, de akkor ne adjunk hozzá plusz sót. Nos, leszámítva a pácolást, nagyon gyorsan elkészül az étel. Fél óra se kell a fantasztikus ebédig.

2015. május 10., vasárnap

Zöldséges NoCarb tészta - gyors ételek #13

Már régóta nézegettem a NoCarb tésztákat, amikről többek között azt ígérik, hogy nincs szénhidrát vagy kalória tartalma, valamint teljesen gluténmentes. Bár olcsóbb lenne neten keresztül rendelni, mégis úgy döntöttem, hogy veszek egy csomaggal bioboltban, ugyanis ki szerettem volna próbálni. Mivel csak lasagne és rizs alakú tészta volt, az utóbbi mellett döntöttem. Nem lepődtem meg azon, hogy valamilyen lében van, az sem, hogy negyed kiló tésztáért 670,- forint tán - nekem legalábbis - kicsit borsos. Izgatottan vártam a lehetőséget.

Hozzávalók:
- 1 sárgarépa;
- 1 cukkini;
- 1 fej vöröshagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1/2 paprika;
- 2 nagy paradicsom;
- 1/2 csomó petrezselyem;
- 1 tk kókuszolaj;
- 1-2 ek szójaszósz;
- só, bors, csili paprika.

A tésztát szűrőbe öntöm, folyó víz alatt alaposan átmosom, félreteszem lecsöpögni és felvágtam a zöldségeket. Zsíron megfuttatom a hagymát, majd ráteszem fokhagymát, olyan fél perc után a sárgarépát  és a cukkinit, és meglocsolom a szójaszósszal. Sózom - csak óvatosan, a szójaszósz sós-, borsozom, egy késhegnyi csilit adok hozzá. Amikor még ropogós, de már nem nyers, mehet bele a paprika és a paradicsom is. Amint a paradicsom kicsit összeseik, hozzáöntöm a tésztát. 
Alaposan összekeverem, és lefedve főzöm újabb 2-3 percig. Aztán elzárom a gázt, megszórom petrezselyemmel és már ehetem is.

Amit elmondhatok a tésztáról, hogy opálosan áttetsző, átmosva teljesen íztelen, leginkább a rizstésztára emlékeztet. Nem éreztem, hogy a cukromat megnyomta volna. Valójában nem lehet kalóriatartalma, mert bár egy halom epres salátával ettem, és akkor jól is laktam, néhány óra múlva erős éhséget éreztem, fél ötre pedig eljátszadoztam a gondolattal, hogy elfogyasztok két kiló banánt egy ültő helyemben. 
Pont ezért azt mondanám, érdemes még turbózni az ételt, babbal, tofuval vagy amivel csak jól esik. A végén csak két banánt ettem pluszban, de nyugodtan kijelenthetem, nekem bejött a NoCarb tészta, tehát hamarosan rendelek egy nagyobb adagot.
Nem tartott tovább 15-20 percnél, eszméletlen gyors és finom.

2015. május 1., péntek

Ananász-mángold smoothie

Eredetileg már tegnap reggel fel szerettem volna szentelni a születésnapi bögrémet, de sajnos úgy adódott, hogy 5:30 helyett 6:40-kor riadtam meg. Szóval ma már nem kockáztattam. Fogtam a születésnapi ananásztortámat - amiről a virágok már rég eltűntek, de ugye a földkergeség legjobb vegán születésnapi ajándéka -, és szépen megpucoltam. 

Hozzávalók:
- 1/4-1/2 ananász (mérettől függ; ez a példány igazán hatalmas volt);
- 1 érett banán;
- 3 nagy mángold levél;
- víz, ízlés szerint.

A megpucolt ananásznak kivágom a közepét, és falatnyi darabogra vágom a húsát, a banánt megpucolom és rátöröm. A megmosott mángold leveleknek kiveszem a közepét, azt is a turmixba pakolom, hozzá adom a vizet és bekapcsolom a gépet. 
Addig mixelem, amíg a zöld levelek teljesen szétmennek, aztán jóízűen elfogyasztom az egészet.

Most nem volt kéznél kókusz -, kesu- vagy rizstej, de ha rám hallgattok, kipróbáljátok akár csak a kókusztejjel víz helyett, vagy fele-fel arányba használva mondjuk kókuszt és kesut. Zseniálisan finom, és egészen más kategória, úgy bizony már koktél.

Termesztésen mángold helyett bármilyen zöld megteszi, amihez hozzájuttok, egy-két marok spenót, fodros kell, tyúkhúr, az mindegy. Az ízén egyáltalán nem érződik. Viszont ha idegenkedtek a zöldtől, hagyjátok ki, vagy csak fele mennyiséget használjátok. Mindenhez idő kell. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...