2013. szeptember 29., vasárnap

Variációk egy tésztára: kenyér, zsömle, pizza


Általában egy héten egyszer sütök kenyeret, az egész hétre elég, de persze ez annak a függvénye is, hogy éppen miket főzök. A kenyeret a hűtőben tartom, a zsemléket ebben az esetben lefagyasztom, és kiveszem, ha kell, de a tésztából futotta a mai ebédre is, azaz pizzára.

Hozzávalók:
- 1/2 kg teljeskörűségű tönköly búzaliszt;
- 30 dkg zabpehely liszt;
- 1/2 dl tökmagolaj;
- 1 marék tökmag, 1 marék napraforgómag (zúzva és csak a kenyérhez);
- Himalája só (kb.1 ek), 1 tk cukor;
- 1 és 1/2 csomag szárított élsztő;
- kb. 4-5 dl víz.


Szóval nem nagy cucc az egész, a liszteket a cukorral, sóval, élesztővel összekevertem, krátert képeztem a közepén, oda öntöttem az olajat, majd lassan a vizet. Nem az összeset, hanem apránként adtam hozzá, mert minden liszt máshogy szívja  a vizet, előfordul, hogy kevés a víz, de az is, hogy sok, és akkor lisztet kell még hozzá adni, tehát ezért szakaszosan adagolom. Addig gyúrtam, amíg a kezemről le nem váltak a tészta darabok, utána még gyorsan cipót formáltam, majd letakartam az edényt és melegre tettem.

Olyan két óra után szépen kidagadt már az edényből, a tészta kétharmadát kivettem, kinyújtottam (csak kézzel) és megszórtam a magvakkal. Összehajtottam, majd kilapogattam a  kezemmel néhányszor, aztán megint összehajtottam. Jól átgyúrtam, legalább 5-10 percig, rúd alakúra formáztam, és tepsibe tettem, ami szintén ment a melegre.
A maradék nyers tésztát kettőbe szedtem. Az egyik feléből két kis gömböt formáltam, abból lettek a zsemlék, a maradékot kinyújtottam egy tepsi aljára, abból lett a pizza.


A pizza ugyanúgy készül, ahogy már szokásos, hagymát, fokhagymát pirítottam, rádobtam zöldborsót, bébi répát, rózsákra szedett brokkolit, megsóztam, borsoztam, a végén két szója virslit karikáztam bele. A tészta alját paradicsomszósszal (oregánó, bazsalikom, paradicsom, kis agavé szirup, só és bors) megkentem, rátettem a zöldségeket, és lecsöpögtetett joghurtot kentem a tetejére. Nem labneh, csak olyan 10 percet csöpögött, hogy a savó nagy része távozzon, így olyan sajtszerűen megdermed és meg is pirul, ha ragaszkodunk hozzá.
Egy füst alatt elintéztem a heti kenyéradagomat, az ebédemet, és kis ráadás zsömlét is.  Van ugyan kenyérsütőm, de így valahogy élvezetesebb. Fura különben, hogy milyen ritkán használom...

2013. szeptember 24., kedd

Öntettől a krémig #2 - asztali szószok


No, az egyszerű salátaöntetek után jöhetnek a kicsit konkrétabb receptek, úgymint (vega)majonéz, ketchup és tormakrém. Ezek olyan alapdogok, amiket szeretünk itthon tartani, mert bármikor érte lehet nyúlni, feldob minden szendvicset, és sültkrumplit  beletunkolni a világ egyik legjobb dolga.
Ezzel csak egy baj van, a boltban vett teli van mesterséges ízesítővel, színezékkel, állományjavítóval. A majonézben természetesen tojás van, a vegán változatát pedig 1130 forintért árulják a legolcsóbban, márpedig ez nem az én pénztárcámnak való. És ha szeretnék valami  igazán jóízű, nem tömény mérget tartalmazó, és lehetőség szerint olcsó öntetet a tányéromra, akkor  mégis mit tehetek? Elkészítem magam. Egyáltalán nem bonyolult dolog, még vegán módon is viszonylag könnyedén összejön. 

Haladjunk sorban:

1. Ketchup: Édesanya már tinikoromban is készített néha, mert minden gyereknél elérkezik az a pillanat, amikor bármit, mondom bármit megeszik, ha azt tetemes mennyiségű paradicsomszósz fedi. Mi még csak-csak megettünk mindent, de a barátnőjének kislánya még a húsleveshez is kért volna ketchupot, ha nem szól rá minden felnőtt kánonban. Egy látogatás egyenlővé vált egy nagy flakon ketchup eltüntetésével, és néha az előfordult, hogy a nap közepére fogytunk ki a piros csodából. Ilyenkor nem igazán volt más hátra, mint gyorsan készíteni - én még a minden sarkon egy kis bolt korszak előtt születtem. 
Azóta is csinálom a többé kevésbé eredeti receptet. 

Az alap természetesen a paradicsom, ha tehetem nagyikám befőzött, sűrű házi paradicsomát használom, de igazán tökéletes az érett, lédús, nyers paradicsom, vagy ahogyan most is történt, egy doboz darabolt, mesterséges színezéket, tartósítószert, állományjavítót és egyebeket nem tartalmazózó paradicsom konzerv. Ha nyers paradicsomot használsz a paradicsom héját le kell nyúzni, a húst feldarabolni és fazékba tenni. Ha lét vagy konzervet, akkor egy laza kézmozdulattal beleöntöd a hozzávalókat a kiszemelt edénybe. 

A hozzávalók:
- 350 ml paradicsomkonzerv;
- 100 ml víz (kihagyható, én szeretem, ha nem sűrű egyből, mert nem pattognak a kezemre a forró paradicsom buborékok) ;
- 1/4 kicsumázott kaliforniai paprika (vagy akármilyen másik);
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 szál újhagyma zöldestől (vagy negyed fej vöröshagyma/ 4-5 cm póréhagyma);
- balzsamecet (nagyjából 1-1 és 1/2 evőkanál - lehet más ecet, de akkor más az arány);
- agavé szirup (1 ek - barna/nyírfa cukorral kiváltható);
- Himalája só, egy csipet bors (én ezt most elhagytam, de eredetileg kéne bele).

Tehát felfőzöm a paradicsomot a hagymákkal, sóval. A víz lassan elpárolog, és elkezd besűrűsödni a lé, ez olyan húsz perc. Ekkor leveszem a tűzről, megragadom a botmixeremet és pépesre turmixolok mindent, majd belekerül a balzsamecet, visszatolom a tűzre és addig főzöm, amíg a felesleges víz el nem párolog, és szép nagy buborékokkal nem kezd el pattogni. Ilyenkor már nagyon fényes a teteje, elforrt a hab is. 
Lehúzom a tűzről és belekeverem az agavé szirupot - ha cukrot használtok, akkor azt a balzsamecettel egyszerre tegyétek bele. Megkóstolom, és ha valami hiányzik, fűszer, ecet, akkor még pótolom, de ilyenkor vissza kell tolni a tűzre egy gyors rottyanásra.
Ezután üvegbe töltöm és száraz dunsztban kihűtöm, így tovább eláll, de igazából nem tudom meddig. Sosem csinálok sokat egyszerre mert gyorsan kész van, és hamar el is fogy. 

Apró tippek:
- ha úgy találjátok, nem elég homogén, át lehet passzírozni egy szűrőn (ez engem egyáltalán nem frusztrál);
- erős ketchuphöz az édes paprika helyett tegyetek bele bogyiszlóit vagy más erős paprikát, és esetleg 1-2 kiskanál csiliport is.
 
2. Majonéz: Ez egy furcsa kérdés, mert azelőtt nagyon ritkán ettem majonézt, függetlenül attól, hogy gyakran megkértek, keverjem már ki én. Ennek az az oka, hogy a technikatanárunk ráébredt nyolcadik második félévében, talán nem minden lánynak való a dinamó tekercselés, és sebtében bevezették a háztartástant. 
Olyan sok idő nem volt hátra, de készítettünk túrót tejből, kevertünk majonézt, meg egyszer talán főztünk valami pörköltet tésztával. Nagyjából 22 éves koromig ez volt minden, amit főzés tekintetében elmondhattam, de a majonézt valamiért megtanultam. Tehát ebből egyenesen következik, senki más csak én keverhetem ki. Talán ezért nem tartozott a kedvenceim közé, és most mégis valamiért hiányzott. 

Azzal szembesültem, hogy a megfizethetetlen boltin kívül többféle vegán majonéz recept létezik, de néhány meglehetősen bonyolult, és alapvetően két típusúra lehet őket bontani: 
- szója alapúra;
A szójás sokféle lehet, szójatej vagy krumplipüré bázisú, de most a tofus változatot írom le - viszont találtok egy Avonéz receptet is a blogon, a jelenlegi kedvencemet.  

Hózzávalók:
- 10 dkg natúr tofu;
- olívaolaj, amennyit felvesz (talán 1 dl);
- 1/2 citrom;
- mustár (nagyjából 1 ek);
- Himalája só;
- 1/2 vagy ízlés szerinti tk agave szirup.

A tofutt a mustár felével, sóval, kevés édesítővel és negyed citrom levével alacsony fokozaton turmixba teszem, és durvára darálom, majd elkezdem hozzá csurgatni lassan az olajat. Időnként leállítom a gépet, megkóstolom, teszek hozzá még mustárt, citromlevet, sót, és mehet bele még olaj, ez ténylegesen olyan 1 dl lehet. A végén még egyszer megkóstolom, hiányzik-e belőle valami, nekem nem hiányzott, szóval üvegbe kapartam, azt pedig a hűtőbe tettem. 

3-5 napig biztosan eláll, tovább még nem próbáltam tárolni - ez nagyjából annyi idő, mint a friss majonéz szavatossága. Körülbelül két deci majonéz lett, amit szójajoghurttal vagy labneh-vel ki lehet keverni és salátára önteni. 

3. Tormakrém: Ebből minden ünnepkor hatalmas mennyiségeket készítettem, és mindig el is fogyott az utolsó cseppig - a receptet én találtam ki (elirigyeltem a hidegtálas tormakrémeket), de annyira egyszerű, mint egy faék, mégis mindenki nagyon lelkesen köszöntgetik.
Eredetileg egy doboz natúr vajkrémhez adtam fél üveg ecetes tormát, kis sót, borsot, és 2-4 ek tejszínt. Ezt jól összekevertem, betettem a hűtőbe, néhány óra alatt fantasztikusan összeért. Nagyon szerettem sült szejtánra kenve. Mivel egyértelműen nekem is hiányzott, hiszen ilyen módon már nem készíthetem el, nem maradt más hátra, mint kitalálni, hogy akkor hogyan ehetem ezentúl.
A recept megszületett, leteszteltetett és mindenki által finomnak találtatott. 

Hozzávalók: 
- 15-20 dkg szója labneh (vagy natúr szója joghurt, de akkor elég híg lesz);
- adalékmentes ecetestorma (A legjobb a saját készítésű, nem nagy dolog, csak sokat sír az ember lánya közben...);
- Himalája só, bors, 1-2 ek szója vagy zabtejszín/esetleg joghurt (elhagyható, általában elszoktam, de azért krémesebb lesz tőle).

Ez tényleg csak ennyi, mindent egy tálba teszek, összekeverem, berakom a hűtőbe 1-2 órára, és aztán arra kenem, abba töltöm, amire, amibe csak jólesik.
A torma így készül házilag: megpucolom a tormát (én már itt könnyezem néha), aztán fogok egy sajtreszelőt és leküzdöm a makacs gyökeret (garantált a zokogás). Egy kis sót teszek rá, aztán ecetes- cukros (agavés) vízzel megöntözöm. Tényleg nem egy nagy cucc, de mennyivel kényelmesebb a bolti... 

3-5 napig biztosan eltartható, de nekem még sosem maradt meg. Az benne a legjobb, hogy különböző zöldekkel, hagymával, fokhagymával is kitünő krém készíthető a szója krémsajtból, akár a torma elhagyáséval is. 

Szóval ezek a legalapvetőbb krémek, amiket gyakran készítek, gyakorlatilag fillérekből a boltihoz képest. 
Fejenként olyan 200 forintból jöhetnek ki, de ez durva becslés. A balzsamecet valóban többe kerül, mint a sima ecet, de egy félliteres üveget olyan fél - egy évig is használok, 4 pohár joghurt - amiből a labneh lesz -, talán 50-70 forintba kerül, a paradicsomkonzerv most 139 forint volt, de amikor nagyikámtól kapom, az ugye ingyen van. De tényleg nem egy nagy összeg egyik sem. Finom, gyorsan kész van és a saját szád ízére formálhatod.
A receptekben található arányok csak azt reprezentálják, én hogy szeretem, de természetesen bátran térjetek el tőle. Ha több hagymával, paprikával, citrommal szeretitek valamelyiket, hát tegyetek bele többet vagy kevesebbet. Az egyedi ízlés a legfontosabb.
Holnap házi vega burger lesz a vacsi, mindegyikből használok majd egy "keveset". Csak olyan zsömléből kifolyós mennyiséget...

2013. szeptember 23., hétfő

Az én bentóm #3 - gyors ételek #3



Szerintem írtam már, hogy ételt vétek elpazarolni, kidobni meg pláne, ezért amit csak lehet megmentek: újrahasznosítok vagy akár lefagyasztok. A mai ebédem ezt jól példázza, mert ez egy lelftover-bentó, amibe a hétvége apró túlélői kerültek - kivéve a tészta esetében, az a mára kiírt ebéd. A saláta is a hétvégén kimaradt dolgokból áll össze, így azt hiszem jól újrahasznosítottam, és még finom ebédem is lett.

Hozzávalók a leftover-bentóhoz:
- 5 dkg teljeskörűségű, tojásmentes tészta;
- 2 amarant fasírt;
- kb 7-10 dkg föstöltsóval pirított tofukocka;
- 1 sárgarépa;
- 1/2 uborka;
- vegyes zöldségsaláta (borsó, zöldbab, karfiol, sárgarépa);
- 1 ek mákolaj, Himalája só, balzsamecet, olívaolaj.

A maradék saláta kellékei:
- kb 3 ek főtt bab;
- 1/4 jégsaláta;
- szójaszósz, balzsamecet.


Vasárnap este vegyes zöldségsaláta volt, borsó, zöldbab, karfiol, sárgarépa sós vízben megfőzve, és kihűlés után balzsamecetese, olívaolajos öntettel nyakon öntve, tofukockákkal, plusz zöldsalátával. Ami kimaradt a nyers salátából - az uborkát és a sárgarépát -, azt csíkokra vágtam, mellé ment a tofu, ahhoz tettem két kis amarant-fasírtot (quinoa lett volna, de azt elfelejtettem venni...). A tésztát - abban a lében, amiben a zöldségek főttek a salátához - megfőztem, leszűrtem, átöblítettem és egy evőkanál mákolajjal összekevertem.
A salátához összetéptem a jégsalátát, rádobtam a babot és meglocsoltam a szójaszószos öntettel.

Ennyiből áll az egész! Ráadásul ez egy finom és rendkívül gyors bentó is egyben, mert a maradékokat csak ki kellett halászni a hűtőből, a tészta pedig néhány perc alatt megfőtt.



2013. szeptember 22., vasárnap

Áfonyás smoothie


A mai reggelim kellemesen savanykásra sikerült, és fantasztikus színe lett.

Hozzávalók: 
- 20 dkg fekete áfonya;
- 1 banán;
- víz;
- agavé szirup (opcionális, én nem tettem bele).

Az én áfonyám most fagyasztott volt, de nincs ezzel semmi gond, élőnek ugyan nem számít, viszont vitamin és rosttartalma miatt így is alkalmas turmixkészítésére. És most egy doboz 600-700 forint kőrül van - már ha lehet kapni. Szóval az áfonyát beleöntöttem a turmixba, rátörtem egy nagyobb banánt, felöntöttem vízzel, ami félig ért a gyümölcsmennyiségnek, jöhet a turmix, aztán felengedtem a kívánt arányú hígításig és megint turmix. 
Viszont ha elfelejtitek kivenni a mélyhűtőből este, ahogyan én, akkor meleg, nem forró, csak olyan kéz meleg vízzel engedjétek fel először, így a turmix sem megy tönkre, és smoothie lesz az eredmény.
Kóstoljátok meg, és ha nem elég édes, akkor  1-2 evőkanál agavé szirupot/mézet még tehettek bele, esetleg plusz egy banánt, amitől sűrűbb is lesz.
Különben rizs,- vagy zabtejjel különösen mesés ez a kombináció.

2013. szeptember 20., péntek

Az én bentóm #2


Ahogyan már ismert: "A wannabe chef  oldal, kétéves születésnapja alkalmából nyereményjátékot hirdetett, aminek keretében megnyerhető egy,  a kétféle igazi és eredeti bentós doboz közül."
Mivel több darabbal is lehet pályázni, ez a második kompozícióm, ami  egyből az első után született, mégpedig azért, mert marad ki kuszkusz. Vétek lett volna kidobni, ételt különben sem szabad elpocsékolni, tehát másnap reggel ismét összedobtam egy ilyen kis tálat, csak ezúttal más alapanyagokkal. 

Hozzávalók a bentóhoz:
- kuszkusz;
- 1 nagy vagy 2 kisebb sárgarépa;
- 1 szál újhagyma;
- 4 nagy fej brokkoli;
- 1 kaliforniai paprika;
- 1 csomag tofu;
- Himalája só, 2-4 evőkanál olívaolaj.

A salátához szükséges: 
- 1-2 marok bébispenót;
- 4 ek retekcsíra;
- citrom, olaj, só, egy gerezd fokhagyma az öntethez. 


A technika már ismert, a tofut felkockáztam, a többi zöldségeket felszeleteltem, olajat öntöttem egy serpenyőbe, amiben megpirítottam a tofukockákat, amikor kivettem lesóztam. Serpenyőbe dobtam a sárgarépát, sóztam, majd a hagymát. Ha kész, utána mehet a paprika, és legutoljára a brokkoli. Mindet ugyanabban a serpenyőben pirítottam és külön sóztam.
Mivel a kuszkusz maradék volt az előző napról, nyilván nem készítettem pluszban, de nagyon egyszerű, egy tálba teszed a kuszkuszt és annyi forró vízzel öntöd fel, amennyi 2-3 milliméter ráhagyással ellepi. Lefeded és néhány perc után mér eheted is.
A salátához tálba tettem a bébispenótot, a tetejére a csírát és leöntöttem a salátaöntettel, amiről bővebben itt  olvashattok. 

Természetesen a zöldségek ropogtak, érdemes kipróbálni, és bár 35 percnél ez sem tartott tovább, mivel több ideig tartott a szeletelés és a sütés is, már nem sorolom a gyors ételek közé. Ennek ellenére igen finom volt.

2013. szeptember 19., csütörtök

Öntettől a krémig #1 - salátaöntetek

Ezt a posztot szintén sorozatnak szánom, mert nemrégiben derült ki a számomra, hogy miért nem szeretik sokan a salátákat. Íztelennek, egyhangúnak gondolják, és valljuk be, az is, ha a gyorséttermek fonnyatag és szegényes választékára, az egész nap dobozban álló előrekészült dolgokra gondolunk.
Amikor bejelentettem, hogy mostantól vegánként étkezem, többen megkérdezték, hogy akkor most mit eszem? Ezért is kezdtem el írni a blogot, de még indig csak ilyen kérdéseket kapok, ezért legutóbb azt válaszoltam, mindent megeszem, ami nem ugrik, szalad vagy gurul el előlem és azt láttam, hogy többek álla leesett. Csak salátán nem lehet élni! - mondák. Azt most hagyjuk, hogy igazából lehet, hiszen a nyersvegánok is szépen és egészségesen élnek, de nem az ecetes uborkasalátából kellene kiindulni.
Nincs vele semmi baj, leszámítva, hogy én nem igazán szeretem, de nem ebből áll a saláta, nem ebből áll a főzés.

Például a tormakrémemet, ami a világ legegyszerűbb dolga, mindenki szereti. A salátákat gyakran rám bízzák, ahogyan a grillezet zöldségeket, mártásokat is. A padlizsánkrémem meghódított egyszer egy szalonnasütéssel egybekötött tatárbifsztek partit, persze a húsról senki sem mondott le de kicsit kevesebb fogyott. Már ez is valami.
Ezért gondoltam, hogy időről időre összegyűjtök majd néhányat a kedvenc szószaim, önteteim, mártásaim, krémeim és pácaim közül. Azért már szóba kerültek különböző ételek készítésesnek során, de úgy gondoltam, legyenek csokorba szedve az egyszerűség kedvéért.

2013. szeptember 17., kedd

Az én bentóm #1 - gyors ételek #2


A wannabe chef  oldal, kétéves születésnapja alkalmából nyereményjátékot hirdetett, aminek keretében megnyerhető egy  a kétféle igazi és eredeti bentós doboz közül. No, ezen a ponton döntöttem el, hogy csatlakozom, mert igencsak fáj rájuk a fogam.
Hogy mi az a bentó? Rendkívül egyszerűen megfogalmazva: ételhordó doboz teli minden jóval. Elképesztően változatos méretben, színben, formában és anyagban kapható. Ha pedig valakinek nincs ideje maga szöszmötölni az ebédjével, hát rengeteg helyen megveheti nagy választékban készen is. Rendszerint tartalmaz rizst, húst vagy halat, zöldségeket, tojást, akár sushit és nem ritkán gyümölcsöket is. Gyakran sokféle összetevőből kínál néhány falatot, így aztán nem csak sokszínű, de sokízű is.  Ebben formában főként Ázsiában terjedt el, mint például a koreai dosirak, a Fülöp- szigeteki baon vagy az indiai tiffin.

Azok, akik néznek animéket, vagy doramákat, találkozhattak vele, és bizonyára láttatok már megosztott képeket az úgynevezett "kyaraben" bentókról is, amik valamilyen karaktert formálnak. Ezeket rendszerint igen ügyes kezű édesanyák készítik a gyermekeik számára, és ezek természetesen az átlagos bentókhoz képest sokkal nagyobb figyelmet kapnak. Ki ne szeretné a macikat, kutyusokat, nyuszikat és mesefigurákat felvonultató ételkompozíciókat? De mivel én olyan ügyes nem vagyok, most egy sokkal inkább konvencionális (-nak tűnő) és természetesen  teljesen vegán bentót készítettem.

Hozzávalók:
-  két kis szelet szejtán;
- 6 nagyobb karfiol rózsa;
- 1 és 1/2 marék spenót; 
- 2 szál újhagyma;
- kuszkusz (az üveg mérőpoharamba egy decit öntöttem, de maradt belőle);
- Himalája só.

Ami a salátához kell:
- retekcsíra;
- a szószhoz balzsamecet, szójaszósz és erős paprikai annak, aki szereti.


A kuszkuszt egy tálba öntöttem, amíg a forralóban melegedett a víz megmostam a zöldségeket, majd mindent lecsöpögtettem. Ezután csíkokra vágtam a szejtánt, karikára a hagymát, felszeleteltem a karfiolt - ha szétesik apró rózsákra, az is tökéletesen jó. A víz felforrt, ráöntöttem a kuszkuszra, épp csak ellepje, lefedtem és úgy hagytam. Nem tettem bele semmit.
Két evőkanál olívaolajon megpirítottam a szejtánt. Finoman megsóztam ( egyéb fűszert nem igényelt, mert a búzahúst készítésekor eleve felfűszerezem), amikor elkészült és aztán tányérra tettem. Helyére ment a karfiol, kb. 2-3 perc alatt megpirítottam, nagyon finoman megsóztam, és szintén tányérra tettem. Aztán a lábosba ugrott a spenót is. Na ez trükkös, mert hamar megfonnyad. Nagyjából fél perc alatt átfogadtam a forró serpenyőben, nem sóztam meg, mert pont elég maradt olajjal együtt a lábos alján, és azt sem szerettem volna, ha összeseik. Így csak a szélei megfonnyadtak kicsit, és a sós olajjal találkozott a levelek mindkét oldala, de gyakorlatilag nyers maradt, ahogyan a karfiol is ropogott, de én így szeretem. 
A legvégén a karikára vágott újhagymát pirítottam le, ez sem volt több fél-egy percnél. Ezután összeraktam a bentót, a csirákat pedig egy lezárható tetejű kis edénybe pakoltam, és meglocsoltam a szójaszószos, balzsamecetes szósszal. 

A szénhidrátot most a kuszkusz képviselte. Rizs lett volna az ideális, az elkészítése önmagában, mosással, főzéssel és párolással együtt nagyjából 25-30 perc, és ennyit nem akartam rászánni. Majd a következő bentóban. 
A zöldségeket természetesen a karfiol, spenót, újhagyma és a retekcsíra képviselte, ez utóbbiról pedig az is elmondható, hogy teljesen nyers állapotban maradt.
A fehérjét a szejtán képviselte, no meg a spenót és a karfiol. 
Úgy ettem, hogy a szószban lévő csírákat ráöntöttem a kuszkuszra, ezért is nem fűszereztem készítéskor, aztán mindenből igyekeztem egy kicsit villára szúrni.

Ezt reggel dobtam össze, és bár igen egyszerű, azért olyan 15-20 percet igénybe vett. Ez még az a kategória, ami belefér a készülődésbe, és gyorsnak is tekinthető, csak aztán a kép készítéssel elment az idő, mert hát nem sokat fejlődött a fotós képességem az elmúlt másfél hónapban, ráadásul még mindig az ősöreg telefonommal készítem a képeket. Ami különben majdnem több ideig tartott, mint a főzés.
Tervezek majd másik bentós dobozt is. Rákaptam az ízére, meg hát rájöttem arra is, szeretek vele bíbelődni és mindenfélét kombinálni.

30 napos vegán kihívás

forrás

Kicsit izgatott vagyok, mert pénteken indul a Vegagyerek blog szervezésében egy 30 napos vegán kihívás. No nem az tart izgalomban, hogy mit fogok enni, mert már most is vegán módon étkezem, legfeljebb tanulok néhány új recepteket, viszont még soha nem vettem részt ilyen jellegű kihívásban, és itt az étkezés mellett más dologról is szó van.
A program ugyanis többek között mozgást is előír, ami egy kisit furcsa lesz. Ugyan minden nap gyalog járok dolgozni, néha meglehetősen aktív tempóban, főleg akkor, ha dübörgő zenét hallgatok, és az út 30 perc körül járható le, így a napi 20 perces penzumba bőven beférek, de azért na...

A kihíváshoz bárki csatlakozhat, az sem baj, ha húsevő vagy, és most tartasz egy kis szünetet, böjtölsz, esetleg  kúraszerűen egészségesen étkezel. Talán kedvet kapsz a későbbi étrended megreformálására is, mert igen, szerintem a féleredmény is eredmény, ahogyan a félsiker is siker. Elkötelezett vegánok kérlek titeket, most egy kicsit ne figyeljetek ide, mert ezért biztos megint kapnék - sálálá -, de ha valaki a heti húsos étkezéseiből legalább kettőt kivált, már az is nagyon klassz. Jót tesz vele magának, a testének, egészségének, hosszútávon pedig jót az állatoknak is. És kitudja? Talán egy szép napon még ennél is tovább lép. De nem kényszer, semmi sem kényszer. Csak el kell indulni az úton, a többi már magától jön.

Szerintem akár egy hétre is megéri csatlakozni, már csak azért is, hogy kipróbáljátok, miket eszünk, hogyan gondolkodunk, miként éljük az életünket, és hogy tisztázódjon néhány olyan félreértés, minthogy fehérje csak a húsban van, és hús nélkül nem lehet életben maradni. A zöld a nyulaknak való, és energiát sem ad. Merjetek kísérletezni, kipróbálni új dolgokat és kérdezni is, mert tudom, hogy sokakban erős kétségek munkálnak, amiket szívesen segítek eloszlatni. Ráadásul mióta elhagytam az étrendemből minden állati eredetű ételt sokkal több az energiám, eltűnt az álmatlanságom, tehát az sem árt, ha megtapasztaljátok ezt a saját bőrötökön is.

Feliratkozni a Vegagyerek oldalán lehet, még egyáltalán nem késő, mindenki kap rengeteg tanácsot, érdekességet, és a végén egy hétre előre összeállított recepteket is. Néha előfordul, hogy a kezdeti lelkesedést hatalmas bukás követi, ez rendszerint a helytelen táplálékbevitelnek köszönhető, sok szénhidrát, kevés vitamin és még kevesebb fehérje. Ez a kihívás ebben is segítséget nyújt, hiszen, ha nincs ötleted, fantáziád vagy csak időd kutakodni, megmondja, hogy mit egyél.
Természetesen semmi sincs kőbe vésve, ha egyik-másik összetevőt nem kedvelitek, hát hagyjátok ki vagy cseréljétek másra, amíg belefér a vegánság fogalmába, addig nincs gond.
Én is variálni fogom a receptjeimet, mert talán csak egy vagy két napon szerepel smoothie reggeliként, én viszont nem eszem délig mást, talán néha egy kis gyümölcsöt, és ezen nem szeretnék ezentúl sem változtatni, de a többi lehetőség nagyon érdekesnek tűnik.

Ráadásul már most tudom, hogy lesz egy bűnözős napom, mert elvileg tiltott a burgonya és a fehér rizs. Nem is gond, mindkettőt ritkán eszem, de most sushit terveztem hétvégére, így erősen inog a léc. Barna rizsből nem annyira jó, és nem is az íze miatt, hanem nincs meg az az éles kontraszt, amikor felvágod. Na jó, ezen még gondolkodom, végül is várhat...
Azért igen, tényleg izgatott vagyok, és csak remélni tudom, ti is azok lesztek, mert tényleg fontos, hogy merjetek kilépni a komfortzónátokból, ha nem is harmincra, de legalább néhány napra.

                          

2013. szeptember 16., hétfő

Palacsinta


Az édesség érdekes módon olyan dolog, amit alapállapotban nagyon ritkán kívánok meg, de amikor igen, akkor csak itt állok, ácsorgok, mert sütni, na ezt nem tudok. A palacsinta viszont szerencsére egy olyan dolog, amit kevés hozzávalóból, viszonylag gyorsan el lehet készíteni.
Az ételek egy része, amit megosztok, még sosem készült el korábban, így történt ez ebben az esetben is. Ha rákeresek, biztosan találok egy sereg leírást, de szerettem volna valamit magam kitalálni. Így aztán ez egy kezdetleges recept, ami még finomításra szorul, de nekem ízlett.

Hozzávalók:
- 20 dkg zabliszt;
- 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt;
- 1 liter kókusztej;
- 1 tk szódabikarbóna;
- 2-3 evőkanál olaj;
- só, egy kk cukor (most nádcukor, mert ez volt itthon)
- eper jam a töltelékhez(sk) és sárgadinnye csak úgy.

Nem túl bonyolult  recept, mindent össze kell keverni, és legalább félórára félretenni, hogy a lisztfélék megdagadjanak, aztán lehet sütni. Függetlenül attól, hogy a tésztában is volt egy kevés olaj, kikentem a sütőt, mert az első palik kicsit leragadtak. Arra elment még nagyjából 2 evőkanálnyi.     
Mindkét lisztnek van egy fajta sajátos íze, így ha valaki nem szereti a zablisztet, hát hagyja ki. A palacsinták elég vastagok lettek, és azt sem árt észben tartani, hogy több folyadékot vesz fel, mint a finomított búzaliszt. Nekem 22 palacsinta lett ebből az adagból, ami nem feltétlen sok, és lehet még 2-3 deci kókusztej sem ártott volna, de majd legközelebb. 

Igazából ebben az a jó, hogy a palacsinta bizony fagyasztható, ezért ha többet sütök, mint amennyit megeszem, fóliába csomagolom és mehet a mélyhűtőbe. Ha pedig nem édes a tésztája, akkor utána bármi lehet belőle. Akár hortobágyi vagy káposztás palacsinta is, amiket én igencsak kedvelek. 


2013. szeptember 15., vasárnap

Nyári tekercs

  

Mivel jelenleg egy seregnyi olyan hozzávaló van itthon, amikkel még soha sem főztem, erős késztetést érzek minden kipróbálásra. Így aztán tegnap bele is vágtam a dologba. Bár gyorsan és egyszerűen elkészült minden, a fenti kép már a második próbálkozásomat mutatja. Itt már kicsit tekercsszerűbb az eredmény. Még mindig nem tökéletes, de hát ez nem szépségverseny és szerintem gyakorlással egyre jobb és jobb lesz.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 16 cm-es rizslapok;
- 25 dkg kínai kel;
- 1 nagy piros kalifornia paprika;
- 1 közepes cukkini;
- 15 dkg vegyes zöldség (zöldborsó, sárgarépa, spárga);
- 1 csomag újhagyma;
- Himalája só, szójaszósz, 2 ek olívaolaj.

A mártogatóshoz szükséges:
- 3 ek szójaszósz;
- 1 ek balzsamecet;
- erős paprika ízlés szerint (eredetileg csilipor vagy darált paprika).


A borsos keverék fagyasztott volt, ezért azt egy kevés sós vízben kiolvasztottam, a többi zöldséget összevágtam csíkokra, a két evőkanál olajon mindet átpirítottam. Kicsit megsóztam, és hozzátettem kb. egy evőkanál szójaszószt. Öt percnél tovább biztosan nem sült, még minden ropogós maradt. Aztán jó forró vizet engedtem egy üvegtálba és elővettem két tányért is.
Egy rizslapot bemártottam a forró vízbe. Nem kell 100 fokosnak lennie, de legyen forró annyira, hogy az ujjaid elviseljék a hőfokot, és a tészta megfőljön benne. Ha túl meleg, akkor várj, míg hűl egy kicsit, de langyos vízben nem működik. Az az egyetlen rész, ami egy kicsit cseles, de pár darab után rájöttem a titkára. Képzeletben felezd meg a lapot, és amikor a vízben van, csak a felső felének két szélénél fogd meg, tartsd feszesen. Ha összetapad, hát semmi gond, visszateszed vízbe és szépen kisimul, aztán ráteszed egy tányérra és a felsőrész közepére teszed a tölteléket. A tetejét felhajtod a közepéig, úgy hogy a tészta összetapadjon és a töltelék így egy kis zsebbe kerül. Aztán a két szélét is ráhajtod, majd feltekered. Lehet bonyolultan hangzik, de nagyjából úgy kell elképzelni, mint a rántott hortobágyi palacsintát. 


Az első adagot egy olajjal kikent tepsibe tettem. Minden oldalát és a tetejét is vékonyan megkentem, majd beraktam a sütőbe és megpirítottam. Így volt natúron tésztába töltött, és ropogós tésztába töltött. A mártogatós ugyanaz minkét esetben. 
Bár ha tesztek bele egy kis agavészirupot, akkor afféle édes-savanyú mártás is lehet, de én jobban szeretem ilyen savanykás, sós és csípős módon. 

Az utolsó képen az első próba látszik, egyértelműen csinosabb a legelső kép, de nem boszorkányság az egész.
A tészta különben akkor van kész, amikor teljesen áttetszővé válik, mert alapban kicsit opálos színű, és teljesen lágy. Ha nem jól fogod meg, olyan nyúlós és tapadós, mint - vegánok ezen ugorjanak át, mert egyszerűen nincs jobb hasonlat rá - a tej vastag föle, de szerencsére nem annyira vékony és nem is szakad, szóval csak bátran!
Nekem nagyon ízlett, szóval bekerült a menübe. 


2013. szeptember 13., péntek

Betévedtem a Kínai élelmiszerboltba...


A többit innen már könnyű elképzelni, ott hagytam egy rakat pénzt. Találtam fél kiló tofut 400 forintért, 800 grammos koreai rizssütit (bal felső sarok) 1200-ért. Oké, ez drága volt, amikor már 500 forintért van rizsliszt, igaz, ehhez a 800 forintos ázsiai az igazi, de annyira macerás elkészíteni, hogy úgy döntöttem, megérdemlem. Majd talán egyszer, ha lesz néhány feles órám és helyrerázódik a kenyérsütőm, megmutatom hogyan készül, mert nincs az a pénz, hogy kézzel gyúrjam meg.

Aztán beszereztem norit, azaz algalapot, amiből 10 lap nyolcszáz forint, és ezzel egyszersmind automatikusan teret adok a a reea kontra Maki sushi összecsapás következő fordulójának. Eddig két ízben mértük össze az erőnket és hát... Nos, egyezzünk ki döntetlenben. Ízre oké volt, de külalakra... Igaz, mindkét alkalommal egy ismerősöm engedte, hogy kipróbáljam, és nem volt 10 lapom a gyakorlásra! Talán mire ennek a csomagnak a végére jutok, magamra szedek némi tudást, mert, ha úgy számoljuk, 80 forint egy nori, már nem is drága gyakorolni. 
Az eladó kislány mindenáron rám akart tukmálni wasabit is, amit udvariasan elhárítottam, nem tudom, túlélném-e, de a rizsecetről nem szólt, ami nekem is csak itthon jutott az eszembe, így mehetek újra. No comment.
Nagyikám erre szokta mondani, akinek nincs a fejében, legyen a lábában. 

Vettem továbbá rizslapot - 16 és 22 cm-es formában -, kétféle japán tésztát (az egyik Kínában, a másik Koreában készült...), amiből különösen a szoba tésztának - hajdina - örültem. Természetesen hazahoztam némi nemű rizst is, valamint bekéredzkedett a táskámba egy doboz bébi kukorica és bambuszrügy is.
Mivel alig van az üzletben magyar termék, minden szépen fel van címkézve, ami nekem különösen fontos az adalékok miatt. A konzervjeimben sincs semmi különleges, csak zöldség, só, víz és citromsav, de azért érdemes mindent alaposan áttanulmányozni. Ami viszont egyből feltűnt, hogy a magyar címkéken gyakran nem szerepel az elkészítési javaslat, tehát különösen hasznos lehet valamilyen idegennyelv ismerete, mert angolul és németül minden csodálatosan olvasható, sőt, talán még érthető is. De csak talán.


Az üzletben különben olyan áruválaszték volt, hogy bár nem hatalmas helyiség, néhány órát nyugodtan el lehet benne tölteni. Sokszor csak álltam ott, hogy ez most vajon mi? De mivel biztos voltam benne, hogy nem kell, nem fordítottam meg, hogy a címkéről megtudjam. Ráadásul erre az akcióra összesen harminc percem volt, és mivel tudtam, mit akarok, alig nézelődtem. Igaz, ha megteszem, nem hagyom ott a csili port, meg a rizsecetet, ellenben elköltök még több pénzt. Persze minden nem lehet tökéletes.
Azt olvastam a neten, hogy ez a bolt drága, de ahogy nézegetem az árakat máshol, átlagosnak mondanám. Norit például mindenhol csak drágábban találtam, szóval azt hiszem van ami drágább, van ami olcsóbb. Mondjuk a legolcsóbbnak sorolt boltnak nincs üzemelő honlapja, azt nem tudtam megnézni, és az is szempont volt, hogy bár a Kínai élelmiszerboltnak sincs weboldala, de legalább közel van.

Egyszer majd komolyan rászánom  az időt, és alaposabban elmélyedek a polcok titkaiban, mert a mélyhűtők mellett is csak úgy elsétáltam, hiába kínáltak sokféle finomságot. Na jó, nem a halakra gondoltam, hanem a töltőt gombócokra, amiből szokott lenni tofus is, és amit szintén elég macerás elkészíteni.
Viszont most azon kell gondolkodnom, mit is főzzek először. A sushi csúszni fog, ahhoz még nincs meg minden, de lehetne töltött rizstészta, sült tészta vagy akár valami koreai finomságot szabadon értelmezve az eredeti receptet? Kérdések és döntések, de nehéz veletek!

2013. szeptember 10., kedd

Rizstészta - gyors ételek #1


Amikor vegetáriánus lettem, lemondtam a klasszikus gyors ételekről, de igazából nem is hiányoztak, mert annyi mindent ehettem helyettük, rengeteg jobb és finomabb alternatíva létezett. Azonban akkor is függtem bizonyos készételektől, mert egyszerűen nem volt időm állandóan főzni. Előfordult, hogy este  tíz után értem haza, és semmi hangulatom nem volt hulla fáradtan a konyhába ténykedni.
A dolgok jelenleg kissé megváltoztak, hiszen ahogyan már korábban is említettem: vegánként étkezni számomra - figyelmen kívül hagyva azt, hogy ki és milyen okból kifolyólag választotta ezt az életmódot - az előrelátásról szól.
Ha nem készítek ebédet, akkor nem is igen eszem. Már nem tudok akárhonnan rendelni. Persze léteznek éttermek számunkra is, de vagy drága - az étel árán kívül hozzáadódik a csereedényé és a futár díja is - vagy legkésőbb előző nap délig meg kell rendelni, tehát ez nem jó opció. Az előbbit nem engedhetem meg magamnak, az utóbbihoz pedig rendszerint már túl késő van. A zöldségek, gyümölcsök a legjobb gyors kaja, de mivel délelőtt kizárólag smoothie-zom, ebédre már valami tartalmasabbra vágyom.

Többé nem lehetséges, hogy elveszek valami smack levest (vannak vegetáriánusok is, bár ritkábban) a bolt polcáról, esetleg egy bögrés levest nagy kiflivel, mert hogy pékárút sem a normál közértben vásárolok. Nagyon leszűkültek azok a dolgok, amiket ehetek, és nem, ez nem panasz, én választottam, örömmel is tettem, mégsem egyszerű az élet.
Most, ha tízkor érek is haza, főzök valamit, majd hideg vízzel teli mosogatóban hűtöm, hogy éjfél előtt hűtőbe tehessem. Szóval igényel némi extra energiaráfordítást, ami nem gond, mert rendszerint energiatúltengésben szenvedek, mégis vannak pillanatok, amikor mégsincs időm, alkalmam főzni. Na olyankor mi van?
Hát kérem, léteznek ilyen vészesetekre is alternatívák,  amik idő függvényében 5-25 perc alatt elkészíthetőek.

Az egyik olyan alapanyag, ami mindig van otthon, az a rizstészta. A nevéből sejthető, hogy rizslisztből és vízből készül, főzni nem kell, csak forró vízbe tenni. Még a munkahelyemen is könnyedén elkészíthetem. Amit most leírok, az számomra afféle alaprecept. Olyan ázsiai-olasz kombináció - nagyon szeretem -, de persze az ízesítésnek megint csak a fantázia szab határt. 

Hozzávalók:
- rizstészta;
- 3 kínai kel levél(elhagyható);
- 1/2 doboz darabolt paradicsom ( paradicsomlével, vagy pürével helyettesíthető)
- 2 ek szójaszósz;
- 1 ek agavé szirup;
- 1 ek mákolaj (bármilyen nyersolajjal helyettesíthető);
- vega ételízesítő (só nélkül), Himalája só.


Szóval reggel felébredek a szokott időben, nincs plusz félórám, csak perceim vannak, és a főzést a smoothie elkészítési idejébe kell beiktatnom. Azzal kezdem, hogy feltöltöm vízzel és be is kapcsolom a forralót, a káposztát összevágom - én most ezt nagy darabokra hagytam, gyakorlatilag nyers maradt, de ha szeretnétek, hogy részben megfőjön, akkor apróra kell darabolni - , aztán a többi hozzávalóval együtt bedobálok egy tetővel rendelkező edénybe. A víz még nem forrt fel, tehát kiveszem a hűtőből a turmixba szükséges gyümölcsöket, megmosom őket, majd elkezdem feldarabolni. Ezen a ponton felforr a víz, ráöntöm a tésztára, megkeverem, lefedem. Befejezem a reggelimet, elmosogatok, elpakolok aztán elmegyek lezuhanyozni. Ez olyan 15 perc összesen, és eddigre megszívja magát a tészta is.
Ilyenkor kezdem lehűteni, hideg vizes mosogatóba teszem, közben felöltözöm, összekészítem a cuccom, majd az ebédet rendszerint  még langyosan edénybe teszem. Aztán már indulok is.

A fenti kép inkább levesre hasonlít, mert én jobban szeretem így, de ha kevesebb lével szeretnétek, akkor csak annyi vízzel kell felönteni, ami fél vagy egy ujjnyira lepi el. Saját tapasztalatom szerint nem szív fel annyi folyadékot, mint az átlagos tészták.
És igen, a káposzta kivételével ezek mindig vannak otthon. Az a fajta üvegtészta, amit én veszek  400 g-os csomagban kapható 450 forintért, ebből 2-3 adagot szoktam készíteni, mert én biza sokat eszem.  Rendszerint paradicsomlével csinálom, mert a nagyikám mindig felpakol, de most kifogytam, a darabolt paradicsommal viszont szeretek főzni - különösen akkor, amikor már nem jutok érett parikhoz -, akcióban 139 forintért vettem. Oké, nem bio, de az minimum a triplája, tehát ha nincs akció, szintén kívül esik a hatáskörömön.  Paradicsomlé esetén egy bögrényit a mikróba lökök és azt is felmelegítem, amíg forr a víz.Lehet bele tenni fokhagymaport ( a nyersnek nagyon intenzív lenne az íze, de ez persze ízlés kérdése), oregánót, rozmaringot, ami csak jól esik.

Előfordul, hogy a hűtőbe már előre elkészítek keverékeket, pl fűszerolajat, vagy 3 rész szójaszószhoz egy rész balzsamecet, egy rész olaj és ízlés szerint erős paprika, fűszerek, - néha vágok bele zöldségeket, néha teljesen ki is hagyom őket. Ez is nagyon jó tésztára, egy paradicsommal, vagy anélkül is, de salátákra is mennyei lehet, és kis üvegben a munkahelyemen is elfér a hűtőben. Mehet rá szójajoghurt foghagymával, pesztó, de akár mák és dió is. Mindig tartok bent néhány kiegészítőt és fűszert, így most ezt a változatot meg fogom szórni inaktív sörélesztővel is.
Előfordul, hogy csak összeszedek minden hozzávalót, üvegbe töltöm, és bent rakom össze - szerencsére itt is van vízforraló. De komolyan ennyi az egész, ez tényleg nagyon gyors kaja. Az előkészületek 5 percig nem tartottak, és amíg "főtt" a tészta, én szabadon ügyködtem valami máson. 

2013. szeptember 6., péntek

Padlizsános lecsó



Itt a nyár vége és rájöttem, alig ettem lecsót. Ez igazából fura, mert nagyon szeretem, szóval még épp kihasználva az olcsóbb zöldségek előnyét, összedobtam egyet. 
A lecsó az egyik legközismertebb ételünk, minden családnak van rá tuti receptje, és talán épp ezért nem is meglepő, ha néha komoly viták alakulnak ki a lábosba való helyezés sorrendjéről, mert a belevalók azért nagyjából adottak. Ezért gondoltam, csatlakozom a klubhoz és leírom hogyan készítem. Mégpedig azért, mert akármilyen meglepő az én receptemben nincsen sem szalonna, sem kolbász, de akkor sem volt, amikor még ettem húst.
Már tizennyolc elmúltam, amikor rájöttem, hogy egyáltalán megaszom, a szeretem kicsit később jött, de a zsír sosem játszott, ezért amikor már magamnak főztem, eleve több paradicsomot tettem bele. Szóval az én lecsómnak más volt az íze, de meglepő módon eddig mindenki szerette.

Hozzávalók:
- 70 dkg tv paprika;
- 1 darab hegyős erős paprika;
- 45 dkg paradicsom;
- 1 padlizsán (50 dkg);
- 1 pár szójavirsli (elhagyható);
- olaj(nálam most tökmag), 1 tk pirospaprika, Himalája só, füstölt só.

A hagymát megpucoltam, félbe vágtam és aztán szeletekre, nem baj, ha nem fő szét, a lecsóban egyáltalán nem zavar, arról nem beszélve, hogy  a padlizsán ad majd elég szaftot, mert ez a látszat ellenére nem hasonlatos a ratatujhoz. A paprikát felszeleteltem, a padlizsánt megpucoltam és olyan 1 centis kockákra, a paradicsomot félbe, majd szeletekre vágtam. Ez utóbbiakat egy éles kis kés segítségével lenyúztam és apró kockákra nyiszáltam. Nem nehéz, éret paradicsomról minimális húsveszteséggel jön le a héja, eszemben sincs forró vízbe dobni még fél percre sem. A főzésnél a lustaság, gyorsaság, eredményesség elvét hirdetem. Azaz ha valamit lehet máshogy, egyszerűbben, akkor biztosan úgy fogom elkészíteni. 


No akkor kevés olajat öntöttem a lábosba és rádobtam a hagymát, arra pedig egyből a padlizsánt. Én most szétfőzni szándékoztam, és valóban, az egyetlen dolog, ami igazából teljesen eltűnt. Füstölt sóval szórtam meg, de keveset tettem rá, mert minden zöldségréteget külön sózok. Amikor összeesett a padlizsán rátettem a paprikát (igen a paprikát, bár tudom sokaknál nem ez a sorrend), amit szintén gyengén megsóztam, de már csak Himalája sóval, aztán fedőt tettem rá. Amikor a paprika kicsit összeesett megszórtam pirospaprikával, aztán az apróra vágott paradicsomokat öntöttem rá, itt is megsóztam, összekevertem az egészet, lefedtem és kb. öt percig főztem. Ezután dobtam bele a virsli karikákat, amivel csak egyet rottyant, és el is zártam. Igazából így semmi nem főtt meg teljesen. A paprikába is bele lehet harapni, a paradicsom sem főtt szét, sőt maradtak kimondottan fog alá vágyó darabok, nem igazán a piros paprikától, sokkal inkább a paradicsomtól származik az én lecsóm színe, a padlizsán viszont eltűnt, tehát van szaft és sűrű is.

És a variáció a témára, a pirospaprikával egy időben lehet beletenni köménymagot ízlés szerint, majd a virsli előtt közvetlen mehet bele egy doboz szójajoghurt egy kanál liszttel kikeverve. Ezt régen tejföllel csináltam, de most ugye már nem lehetséges, és még valami, mifelénk ez utóbbi változatot nokedlivel eszik, de nekem most jó volt a tojásmentes tészta is. 

2013. szeptember 1., vasárnap

Sült édesburgonya, tofus zöldségsalátával


Mindig is ki szerettem volna próbálni az édesburgonyát, ezért gyűjtögetem hozzá jónak tűnő recepteket. Vettem is a bioboltban két szép darabot, majd benéztem a hűtőbe, és ahogyan lenni szokott, újragondoltam mindent. 
Azt tudtam, hogy az édesburgonya, akármilyen meglepő, de édes lehet. Rengeteg receptben készítik sütőtökkel, no és ez utóbbi szinte egyetlen zöldségféle, amit nem igazán kedvelek, de ez nem tántorított el. Igyekeztem olyan dolgot kiötleni, ami kicsit ellensúlyozza majd az ízét. Ez lett belőle, de azt kell mondjam, eszméletlen jól sikerült, bekerült a repertoárba.   

Hozzávalók:
- a krumplihoz:
  • - 2 db édesburgonya (80dkg);
  • - 15 dkg szójasajt - labneh (helyettesíthető joghurttal, vagy növényi tejjel/besamelmártással és inaktív élesztőpehellyel);
  • - Himalája só, bors, alufólia.
- A salátához:
  • - 15 dkg brokkoli;
  • - 15 dkg kelbimbó;
  • - 10 dkg sárgarépa;
  • - 10 dkg spárga;
  • - 1 csomag füstölt tofu - vagy natúr és kevés füstölt só (30 dkg);
  • - balzsamecet(helyettesíthető citrommal, vagy másfajta ecettel), szezámmag és olíva olaj, Himalája só.

Az édesburgonyákat alapos mosás és átdörgölés után alufóliába tekertem, majd tepsibe raktam és a legmagasabb fokozaton sütöttem. Közben kétszer megfordítottam és a fólia megnyomásával ellenőriztem, hogy mikor lesz kész. Ezalatt a zöldségeket sós vízben feltettem főzni, de körülbelül csak 10-15 percre, így még minden ropogós maradt, aztán leszűrtem, és megvártam, amíg  kihűlt. A tofut olyan egycentis kockákra vágtam és egy nagyon kevés olívaolajon megpirítottam.
Egyszer csak elkészült az édesburgonya is (legalább 40-50 perc volt), egy picit keményebb ugyan, de hasonló állaga lett, mint amikor más fajta burgonyát sütök így, ruganyos, de puha - ha bizonytalan bárki abban, hogy megsült-e, egy hústűvel nyugodtan megszúrhatja. Kitekertem a fóliából, és egy késsel félbevágtam, aztán a narancssárga húsát bevagdostam szintén olyan egycentis kockákra, de úgy, hogy a héjában maradjon. A labhnét kikevertem sóval és borssal, aztán bemasszíroztam a résekbe és így, takarás nélkül visszatettem még sülni.
 
A spárgát és a répát darabokra vágtam, a brokkolit szeletekre, és a kelbimbót méret szerint félbe vagy negyedbe. Az egészet egy nagy tálba tettem és a tetejére pakoltam a megpirított tofukockákat, mivel azokat sütés közben nem fűszereztem, az egészet gyengén megsóztam és egy kevés balzsamecettel és szezámmag olajjal meglocsoltam. Pontos mennyiséget nem tudok, de egy kicsit kevesebb ecetet használtam, mint egy zöldsaláta esetén.  Az egészet jól összekevertem, közben az édesburgonya is szépen megpirult. Nem maradt más, mint tányérra tenni és megenni.


Mit kell tudni az édesburgonyáról? Ezúttal is a HáziPatikára támaszkodom:
Az édesburgonya húsos, gumószerűen megvastagodott gyökere szénhidrátban és (különösen a sárga húsú fajta) béta-karotinban gazdag. C-vitamin-tartalma 15-30 mg/100 g, de tartalmaz B1, B2, B6, és E vitaminokat is. A többi zöldségféléhez képest sok, 1,5-2 g/100 g fehérje található benne, amelynek összetétele a tojáséhoz hasonló. Délkelet-Ázsiában a zsenge leveleit, hajtásait is fogyasztják, ezekben a gyökerénél is több a C-vitamin és a béta-karotin.

Értékes ásványi anyagokat tartalmaz: kalcium, vas, magnézium, mangán, kálium, foszfor, nátrium, szelén, réz és cink is található benne. Egy perui kutatóközpont, a Limában működő Nemzetközi Burgonyaközpont (CIP) szakértője, Daniel Reynoso Tantalean az édesburgonyával foglalkozó tanulmányában azt állítja, hogy a batátának gazdag ásványi anyagtartalma miatt daganatmegelőző hatása is van, csökkenti a gyomorrák és a májbetegségek kockázatát és antioxidánsai, vitaminjai és proteinjei segítenek megőrizni a fiatalságot. Energiatartalma száz grammban 117 kalória, így akár a fogyókúrázók is beleilleszthetik az étrendjükbe.

Ezekből az is kitűnik, hogy  a vegán/vegetáriánus étkezés egyik fontos pillére, bár most lehet, túladagoltam a fehérjét. Ugyanis a brokkoliban, kelbimbóban és a tofuban is van szépen, de így együtt annyira finom volt, hogy ezen most hajlandó vagyok felülemelkedni.
Azt is csak most tudtam meg, hogy az édesburgonyának három típusa van, azon belül pedig több altípusa, de a lila héjú változat húsa fehér vagy szürke, és íze a gesztenyére emlékeztet. Még nem láttam ilyet, de ki szeretném próbálni.

Mivel a fűszeres sajt kellemesen ellensúlyozta a burgonya édességét, azt hiszem ezentúl is így fogom készíteni. Az ötlet különben nem egészen új, a neten sok kép kering héjában sült burgonyákról, mindenfélével megszórva, ilyet ugyan pont nem találtam, de  azért bíztam a sikerben. Joggal, és jelenleg úgy érzem, új kedvencem született.
Ráadásul az íze tényleg erősen emlékeztet a sütőtökére, amit mint írtam, nem igen kedvelek, azonban ezzel a módszerrel lehetőségem adódott rá, hogy azt is megegyem, hiszen rendkívül egészséges és jelentősen olcsóbb mint az édesburgonya.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...