2015. december 24., csütörtök

Nagyon boldog karácsonyt!

Remélem mindenki kellemes hangulatban költötte el a vacsoráját, és már túl van a süteményen is. A magam részéről most raktam össze egy nagy gesztenyés, kókusztejtejszínes tortát holnapra, és egy kisebbet ma estére. Már alig várom, hogy megvágjam, és nem, nem zavar, hogy kilenc is elmúlt.
Izgatottan várom, hogy mit szólnak majd a teljesen vegán sütimhez, ami nem is lehet jó, mert nincs benne semmi "ehető", úgyhogy csak szimplán kiváló lett - a krumplis pogácsával együtt!
Fontos dolog a szerénység...



Ez a torta sajnos kimaradt, mert most találtam csak meg, de hogy kipróbálom, az tuti.


2015. december 20., vasárnap

Piskóta, amire csak szeretnéd


A bátyám közölte, a karácsonyi vacsira én viszem a süteményt. Nos, ez valamilyen szinten jogos, főzni tudnak nekem, de sütni nem igazán. Szóval fogtam a hagyományos piskótát, ami egy nagyon híres és fontos alaptészta a magyar konyha édesség szekciójában, és átalakítottam. Aligha van olyan család, ahol ne lenne gyakori kísérője az ünnepi asztaloknak, és nincs ez másként a vegán konyhákban sem, csupán annyi a különbség, hogy mi tojást nem használunk. A magam részéről fehér lisztet és cukrot sem, de ebbe már nem kívánok beleszólni, elvégre ahány ház, annyi szokás, a lényeg, hogy finom legyen.

Hozzávalók:
- 30 dkg tk tönkölyliszt + 1 ek a tepsihez;
- 5 dkg eritrit;
- 1 ek sütőpor;
- 1 kk szódabikarbóna;
- 1 csipet só;
- 4 ek szilárd kókuszolaj + 1 tk a tepsihez, vagy 5 ek olaj;
- 1 ek alma ecet;
- 1 ek vanília aroma (opcionális);
- 2,5 - 3,5 dl víz.

Előmelegítem a sütőt kb. 180 fokra, és egy 23 cm-es kapcsos tortaformát kikenek kókuszzsírral, majd megszórom lisztel. Az edényt körbe forgatom, hogy mindenhova jusson, a felleges lisztet kiöntöm, félreteszem, és összeállítom a tésztát. 
Az egész nem bonyolult, a lisztet, a cukorral, sütőporral, szódabikarbónával és a sóval elkeverem egy edényben. A kókuszolajat melegre teszem, hogy felolvadjon, hozzá adom az ecetet, a vanília aromát, és külön kimérek három deci vizet. A liszt közepén krátert képzek, hozzá adom az olajos keveréket és a víz felét, majd egy spatulával elkeverem, és fokozatosan hozzáadom a maradék vizet addig, míg egy piskótaszerű tésztát nem kapok - liszt függvénye, én olyan 3 decit használtam, de ez lehet, picit kevesebb vagy több is.
Beleöntöm a formába, és forró sütőbe tolom, ahol 15-25 perc alatt elkészül. A klasszikus fogpiszkáló próba most is érvényes, beleszúrom, és ha szárazon jön ki, akkor készen van.

A közepe kicsit jobban feljöhet, és a teteje néhány helyen megrepedhet, semmi gond, mert szét nem esik, ha meghűlt, és zavar az egyenetlenség, bátran vágd egyenesre, és kend meg azzal, amivel csak szeretnéd. A tésztához adhatsz akár kakaót is, és hogy ezután mire használod, az már csak rajtad múlik.  Karácsonyra gesztenyés, rumos, kókusztejszínes krémet fog kapni, de tökéletes gyümölcs tortának, somlóinak, vagy aminek csak szeretnéd. 

Én most 3 dl rizstejet felfőztem 2 evőkanál tápióka liszttel, 2 evőkanál eritrittel, és 1 teáskanál agar-agarral, majd külön egy bögre magozott meggyet, 1 bögre vegyes bogyós gyümölcsöt, 1 dl vízzel, 5 evőkanál eritrittel és három teáskanál agaragarral. A gyümölcsök fagyasztattak voltak, abban a lábosban olvadtak ki, amiben főztem őket, ezért nem kellett hozzá sok folyadék. Aztán a piskóta tetejét megkentem kis gyümölcs lekvárral, erre öntöttem a pudingot, és amikor megszilárdult, ment rá a gyümölcs. Langyosan betettem a hőtőbe legalább 1 órára, aztán lehetett szeletelni. 
Hozzátenném, a krémen kívül semmi sem édes. A tészta számomra pont kellemes, a gyümölcs kocsonya savanyú. Szóval alakítsátok kedvetek szerint.  

És beszélgessünk kicsit a lisztről is. Sokak szerint csak fehér tönkölylisztből lehet sütni, de ez nem így van. Ha a liszt teljesen fehér, mindegy milyen, pont annyit ér, mint ha normál búzalisztet használnánk. Többen kérdeztétek, milyen fajta lisztet használok, nos, a legtöbb esetben Szarvasi teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet választok. Ez azért fontos, mert bár benne van minden, annyira apróra van darálva, hogy sok tk lisztel ellentétben könnyebb vele dolgozni, magasabbra kell, és mégis lassú felszívódású szénhidrát. Viszont nem olyan barna mint más lisztek, de legalább a fehértől is messze van. Nekem gyanús, hogy kevert, vagy a magok részben hántolva vannak, de ennek semmi nyomát nem találtam, így elfogadom a csomagoláson írtakat. És az sem utolsó szempont, viszonylag megfizethető ára van - olyan 430-500 forint, a szokásos 700-800-zal szemben. Nem lesz annyira laza, mint a normál piskóta, de meglehetősen közel van hozzá. Más fajtából viszont nagyon nehéz az eredmény, kipróbáltam.
Próbáljátok ki ti is ezt a receptet, és meséljétek el, hogy sikerült. Csak halkan mondom, kérdezhettek az ASK.fm oldalamon, vagy írhattok a bejegyzés alá is, mert a legtöbben még mindig az e-mailt és a privát üzeneteket preferáljátok.

2015. december 19., szombat

Variációk egy édesburgonya krémre - uzsonnás doboz #4 - öntettől a krémig #24

Találtam édesburgonyát 599,- forint/kiló árért. Tudom, hogy a normális burgonyához képest drága, de azért az átlagos édesburgonyákhoz képest olcsó, szóval, már a karácsonyra gondolva begyűjtöttem néhányat. Majd jött egy alkalom, amikor tudtam, hogy szendvicset kell vinnem reggelire, ugyanis egy 10 percenkénti kirongálás a mosdóba, ami egy nagy üvegnyi folyadék elfogyasztása után jár, nem fér bele az életembe. És itt kezdődtek a problémák, mert hogy egy pöttyet fáradtan és frusztráltan mászkálok haza, vásárolni csak hellyel közzel jutok el, így nem volt itthon semmi, majdnem semmi, amiből szendvicskrém lehetne. Aztán megláttam az édesburgonyát.

Hozzávalók:
- 1 db (40 dkg) édesburgonya*;
- 2 ek szója joghurt;
- 1 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1/2 kk kurkuma;
- 1 tk csípős mustár;
- 1 nagy szál újhagyma;
- só, bors, cayenne bors.

A gomba pörchöz:

- 30 dkg gomba;
- 1/2 kk füstölt paprika;
- 1 ek repce olaj;
- 1 kis gerezd fokhagyma;
- só, bors.

Variációhoz:
- 250 g tönköly linguine tészta;
- 1 dl édesburgonya krém;
- 1 dl kókusztejszín;
- só, bors.

Rém bonyolult az egész, az édesburgonyát megpucolom, másfél centis darabokra vágom, és sós vízben megfőzöm, aztán minden hozzávalóval együtt egy botmixer segítségével összeturmixolom.

A gombát szárával együtt vékony szeletekre vágom, az olajat egy edénybe öntöm, ráteszem a gombát, és nagyjából 10-15 perc alatt megsütöm. Néha át-, átforgatom, a szeletek lassan elveszítik a nedvesség tartalmukat, és elkezdenek pirulni. Amikor már minden szelet barna, és összeset, hozzá adom a fokhagymát, sót, borsot és füstölt paprikát. Egy-két percig még pirul, és ezzel elkészül a pörc.

Megvárom, míg minden kihűl, megkenek két szelet tönkölykenyeret, tetejére jön a gomba, közé saláta, majd néhány paradicsommal és pár szem paradióval uzsonnás dobozba teszem.

És ami a variációt illeti, a tésztát forró, sós vízben megfőzöm, a krémet a tejszínt, rengeteg borssal és kis sóval kikeverem, hozzá adok olyan 1 decit a főzőléből, és alaposan beleforgatom a tésztát. A tetejét megszórom a gomba pörccel, és már kész is.

* Elkészítettem sütőtökkel is, kicsit más íze lett, de továbbra is zseniális. 

2015. december 8., kedd

Szója gnarulátum, kocka, vagy akármi

Szinte minden élelmiszerboltban találtok egy reformsarkot, leltek benne többféle magot, lisztet, pelyhet, és még valamit, szóját. Méghozzá különböző formákban. Megfelelően elkészítve rendkívül ízletes, és ami fontos, elképesztően olcsó. Fehérje forrás, számtalan fontos élettani hatása van, szerintem méltánytalanul hanyagoljuk. Persze nehéz jól elkészíteni, mert mi tagadás a szója egy kicsit... Nos, maradjunk annyiban, lehetnek az emésztésünkre nézve kellemetlen mellékhatásai. És épp ez ellen hoztam most egy tippet.

Hozzávalók:
- szója granulátum, kocka, szelet;
- víz;
- szűrő.

A szóját lábosba öntöm, felöntöm bőséges mennyiségű vízzel. Begyújtom a gázt, felforralom a vizet. Két-három percnyi habos zubogás után fogom a szűrőt, beleöntöm a lábos tartalmát, majd hideg vízzel alaposan át is mosom. Kiöblítem a lábast is, visszaöntöm  a szűrő tartalmát, majd még legalább kétszer - vagy amíg habos víz keletkezik a tetején - megismétlem a forralás-öblítés műveletét. Ezt követően lehet használni, vagy így előkészítve lefagyasztani egy későbbi felhasználásra. 
Egy 60 grammos csomagból nagyjából 250-300 gramm lesz, ezért igen gazdaságos. És hogy mire jó? Nagyjából bármire. 

Én most pizza feltétnek használtam:
- 250 g szója granulátum;
- 1 dobozos darabolt paradicsom;
- 1 bögrényi bokcsoj ( ha nincs, jó a spenót is);
- 2 nagy szál újhagyma;
- 1 kápia paprika;
- 1 ek repceolaj;
- pirospaprika, só bors, fokhagyma, bazsalikom. 

Felforrósítom az olajat, ráöntöm a szóját, ízlés szerint fűszerezem, lepirítom, majd hozzáadom a csíkokra vágott újhagymát, és a leveleire szedett bokcsojt. Hozzáadom a paradicsomot, megkóstolom, ha szükséges újra fűszerezem, és összeforralom. 
Paradicsom függvénye, hogy szükséges-e édesítő. Az enyémből kimaradt, de így is nagyon finom lett.

Próbáljátok ki, és meséljetek el, milyen lett! 

2015. november 23., hétfő

Zöldséghamburger, házi zsemlével

Tegnap megmutattam, mit tehetünk akkor, ha nincs kéznél gyümölcscentrifugánk, és ennek következtében maradt egy bő bögrényi zöldségkeverékem. Kezdenem kellett vele valamit, bár le is fagyaszthattam volna, de már két hete hamburgert ennék, így az ötlet adott volt.

Hozzávalók:
- 1 bögre maradék zöldségkeverék
(ami van, de nálam 3 sárgarépa, 2 cékla, 1/4 avokádó; 1 bögre hóbanzöld és 1 kisebb bok csoj);
- 1/3 bögre zabpehely;
- 2 ek tápióka keményítő;
- 1/2 bögre főtt fehér bab;
- 2-2 ek repceolaj;
- 1 fej hagyma;
- 1 nagy gerezd fokhagyma;
- 1/2 kk füstölt paprika;
- 1 tk édesnemes paprika;
- 1/2 kk cayenne bors (opcionális);
- só, bors, majoránna.

Továbbá:
- feltét ízlés szerint;
(nálam csípős csalamádé, hagymás sajtkrém, mustár, ketchup). 

Felvágom a hagymát, fokhagymát, szétnyomom a babot, hozzá adom a zöldségkeverékemet, zabpelyhet, sózom, borsozom, mehet bele a 3 féle őrölt paprika, 2 evőkanál olaj, majoránna, tápiókakeményítő, és az egészet jól összekeverem, majd félreteszem.  
Nagyjából fél óra után újra átkeverem, és egy evőkanál olajon hat nagyobb korongot formálva sütöm, ahogy pirul az alja, úgy nyomom őket szét egy spatulával, ezzel nagyobb korongokat kapok - a keményítőnek el kell kezdenie dolgozni, ragadni, hogy összetartsa a zöldséges töltelékünket, előtte túl lágy a massza a formáláshoz.  
A pogácsák mindkét oldalát aranybarnára sütöm, a közepe lágy marad. Aztán fogok egy zsemlét, félbevágom, az alját bőségesen megkenem a sajtkrémmel, mehet rá a egy pogácsa, aztán arra mustár, majd még egy pogácsát, csalamádé, ketchup, és kész is.

A hotdog kifli receptjét használtam, csak nem hat, hanem négy egyenlő részre szedtem, így lettek hatalmas zsemléim. A négy gombócot aztán egyenként átgyúrtam, majd mindet félbevettem, két lapos korongot képeztem belőlük, egymásra tettem őket. Pont mint a kifliket. A végén úgy néztek ki, olyan nagyok lettek, mint a bolti, csak sokkal finomabbak. Bár ez a recept nem annyira édes tésztát eredményez, ezért nyugodtan lehet duplázni/triplázni a hozzá adott édesítőt.

A sajtkrém is ismert recept, egy pinduri csavarral.

Hozzávalók:
- 1/4 bögre kesudió;
- 1 bögre meleg víz;
- 2 ek tápióka keményítő;
- 1 ek almaecet (ízlés szerint);
- 1/4 lilahagyma (ízlés szerint);
- 1 tk só.

A kesut a keményítővel, sóval, ecettel összeturmixolom, és amikor már minden pépes, hozzá adok egy darab hagymát. Nem kell, hogy teljesen pépes legyen, maradhatnak szép lila darabok a krémben, és lassú tűzőn 5-10 perc alatt felfőzöm az egészet.

Olyan az íze, az állaga, mint egy hagyományos hamburgernek, hiszen abban is a fűszerek fontosak, nem a hús. Bátran kísérletezgessetek a hozzávalókkal. A zsömlén és az ízesítése múlik minden, no meg hogy elég puha, szaftos maradjon a pogácsa. 

2015. november 22., vasárnap

Gyümölcs vagy zöldséglé, gyümölcsfacsaró nélkül

Ha szóba kerül, hogy mennyire egészséges meginni minden nap egy nagy pohár friss dzsúszt, minidig megkapom, hogy nekem könnyű, mert van gyümölcsfacsaróm, de az illetőnek nincs. És nem is lesz, mert az drága. Na most, hogy mi mennyire drága, az nézőpont kérdése, mert a jelenlegi gépemre egy év alatt tettem össze a pénzt, és bár nem álmaim lassú juicere, tökéletesen funkcionál. Viszont ez alatt az idő alatt alig voltam beteg, gyógyszer semmit sem szedtem, és leszámítva. hogy negyedévente meg kell vennem a B12 vitaminomat, ősztől tavaszig pedig elég egy üveg D vitamin csepp, vitaminra sem költök. Ellenben van friss zöldség vagy gyümölcs levem. Csak mosogatni ne kéne!
De vissza a témához, annál a pontnál, hogy nincs gyümölcscentrifuga, megszoktam kérdezni, van-e turmix. Az van, régi ugyan, de van.

Hozzávaló:
- tetszőleges zöldségek avagy gyümölcsök;
(nálam most 3 sárgarépa, 2 közepes cékla, 1/4 avokádó)
- tetszőleges zöld levelek;
(nálam most: hóbanzöld - vigyázat, csíp! -, bok csoj) 
- hozzávalók függvényében fűszerek;
(ezúttal nem tettem bele, de fahéj, gyömbér, bazsalikom, oregánó, kurkuma stb.) 
- víz;
- tál;
- szűrő;
- fakanál.

Mindegy, mit teszel bele, a menete ugyanaz: a hozzávalókat megtisztítom, feldarabolom - hogy mekkorára, az attól is függ, mennyit bír a turmixod -, beleteszem a kehelybe, felöntöm vízzel és bekapcsolom. Hogy mennyi víz kell bele, az megint csak attól függ, mit bír a géped, és mit készítesz - az uborkához, paradicsomhoz egyéb gyümölcsökhöz alig kell, a gyökérzöldségekhez viszont nem árt több -, de lehetőség szerint sűrű, pépes eredményt kapj. Ezután nincs más, mint veszek egy sűrű szövésű szűrőt, ráteszem egy tálra, beleöntöd a turmixot, és a fakanál segítségével addig forgatom, préselem, keverem, amíg nem marad más utána, mint száraz minidarabkák. 

Az íz intenzitása attól is függ, mennyi vizet teszel hozzá, de minden benne van így is. Ha meredeknek találod a zöldséglét, egy alma vagy narancs sokat enyhít az ízén. És mit lehet kezdeni a maradékkal? Semmit sem kell kidobni, a zöldségeket meg lehet dinsztelni, és tökéletes pl. fasírt, töltelék, zöldséges tészta alapanyagnak, de meg is lehet szárítani, és aztán leveshez adni, és ki ne felejtsük a különböző krékereket sem. 
A gyümölcsökből tökéletes lekvár, mártás, vagy akár gyümölcskrémleves lehet. De nagyszerű házi müzliszeletnek is.
És ha csak botturmixod van, akkor sincs gáz, csak nagyon munkás, mert a gyökérzöldségeket le kell reszelni mielőtt turmixolod.
Tehát nincs több kifogás!

2015. november 21., szombat

Egy kvíz és más semmi


 Szeretem a kvízeket. Ezeket az online fellelhető, tét nélküli butaságokat, mert tudom, hogy semmi alapjuk sincs, és talán épp ezért, rendkívüli módon szórakoztatóak. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy egy zseni vagyok, az agyam szinte földöntúli módon aktív, a szívem színe kék, egy igaz alfa vagyok,  és őrült tök is egyben. Erős, határozott személyiségem van, ugyanakkor magam lennék egy igazi főnix, és persze enyhén szociopata is - ezt amúgy is tudtam. Zeneként Bon Jovi: Livin' On A Prayer -ének felelek meg, a szexi kockákhoz vonzódom, és lekéstem a saját esküvőmet, mert "harmincévesen fogsz férjhez menni". A pletykák szerint ász vagyok, sőt, démon, megnyerő és meggyőző, meg még ezer másik dolog.
 Szóval igen, ezek azok, amiket nem veszek komolyan, valamiért mégis szívesen kattintgatok, és sokszor hangosan nevetek az eredményeken. Így aztán, amikor megláttam a Tudnál vegán életet élni? című csodát, egyszerűen muszáj volt rányomnom.

 A kérdések zöménél a kisebbik rosszat választottam, mert ugyan miért kéne lemondanom a sütiről? És ha valaki sonkát meg sajtot tett a kenyerére, akkor mi van? Meg különben is, ki mondta, hogy csak tofut ehetünk, és nincs több "sajtos" pizza? Ha valami biztos, akkor az az, hogy bárkiből lehet vegán. A dolgok fejben dőlnek el, és a legtöbb változás kicsiben kezdődik. Egy teszt sem mondhatja meg, ki vagy valójában, ahogy azt sem, mivé lehetsz. De talán lehetőséget nyújt egy kis mosolygásra. Ennyi a célja!
 No meg ha elbuknál a teszten, igazán ne vedd a lelkedre! Ugyanis annak dacára, hogy jómagam már majdnem két és fél éve vegán vagyok, kiderült, csak vegetáriánus életet tudnék élni! Hogy mik nem vannak?!


2015. október 23., péntek

Sütőtök smoothie, diótejjel

Itt az ősz! Ennek talán nem örülünk felhőtlenül, de azért vannak előnyei. Példának okáért isteni finom szőlők vannak. Igaz, ennek épp nincs jelentősége ebben a posztban, ellenben nem úgy a sütőtöknek. A BIRS szatyromban volt egy csodás kis tök, és sem a leves sem a sütés nem vonzott most, de aztán eszembe jutott, hogy édesanyám megfőzve teszi smoothie-ba. Főzve? Miért nem inkább nyersen?!

Hozzávalók:
- 3/4 bögre nyers sütőtök;
- 2 közepes banán;
- 3 dl diótej - vagy több, hígítás függvénye;
- 1/2 kk fahéj;
- 1/2 kk gyömbér.

A kimagozott, pucolt és kockázott tököt, a banánt, a fűszerekkel együtt turmixba teszem, felöntöm a diótejjel, bekapcsolom és kész is.

Maga a recept valóban ennyi - bár elmélázhatnánk a tök csodálatos színén is kicsit -, de ha már szóba került, beszéljünk a friss diótejről is. Az ősszel együtt megérkezett a dió szezon is. Magas vitamin és ásványi anyag tartalma mellett azért is értékes, mert rendkívül sok dologra fel lehet használni. A süteményeken kívül müzlibe is tökéletes, tésztára, vagy akár tejnek.   

2015. október 4., vasárnap

Töltött burgonya, csilis tofuval

A vacsora főfogásának töltött burgonyát készítettem, csilis tofuval és salátával. Egyszerű fogás, bár kicsit időigényes, de az arcok alapján azt mondom, megéri a befektetett energiát. Főleg, hogy tényleges munkát nem sokat igényel. Ha leszámítom a sütési időt, fél óra az egész, és ez nem vicc!

Hozzávalók a burgonyához:
- 8 nagyobb burgonya;
- 1 tk repceolaj;
- 2 szál újhagyma;
- 2 ek sajtkrém innen;
- 2 ek Joya szója specialitás(tejföl);
- só, bors.

A tetejére:
- 2 ek vegán zsemlemorzsa;
- 2 ek inaktív sörélesztő; 
- só, bors, pirospaprika.

A tofuhoz:
- 2 csomag füstölt tofu;
- 1 ek repceolaj;
- só, csili.

A salátához:
- 1 nagy jégsaláta;
- 10-15 dkg paradicsom;
- 3-4 ek áfonya;
- 1 nagy narancs;
- 1 tk repceolaj;
- só, bors. 

A hozzávalók leírása tovább tartott, mint az elkészítés. A burgonyákat héjastól alaposan megmosom, egy villával megszurkálom, és alufóliába tekerve megsütöm. 
Amikor elkészülnek - mérettől függően 45-70 perc - félbevágom és kikaparom a közepét, úgy hogy maradjon krumpli a héjon minden oldalról. A burgonya belét egy tálba teszem, hozzáadom az apróra vágott hagymát, a sajtot, tejfölt, olajat és minden fűszert. Alaposan összekeverem, megkóstolom, ha szükséges, ízesítem. Visszakanalazom a krumplikba, és a tetejét megszórom a sörélesztős, fűszeres zsemlemorzsával, majd a forró sütőben megpirítom. 

A salátát összetépkedem, megszórom áfonyával - paradicsomot most külön tálaltam, mert nem mindenki szerette, de hozzá lehet adni azt is -, és elkészítem a salátaöntetet. Kifacsarom a narancsot, hozzáadom az olajat, egy csipet sót, egy csipet borsot, összekeverem, és mehet a salátára, amit alaposan összeforgatok.   

A krumpli még pirul, tehát egyszer-egy centis kockákra vágom a tofut, olajat öntök az edénybe, amikor felforrósodik, ráteszem  tofut, sózom és megszórom csilipehellyel. Aranybarnára pirítom, aztán lehet enni.


2015. október 3., szombat

Káposztás palacsinta

Meginvitáltam néhány barátomat egy hamisítatlan, ámbár mégis hagyományosabb vegán vacsorára. Mindig szuper érzés mások számára ételt készíteni, de amikor valaki először kóstolja a főztödet, nos, az több mint izgalmas. A káposztás palacsintát előételként tálalják mifelénk, ezért szabály szerint csak annyi palacsintára van szükségünk, ahány főt várunk - de készíthetünk többet, biztos, ami tuti. És hogy mi lesz a maradék palacsintával? Megehetjük a szokásos módon, akár lekvárral, vagy lefagyaszthatjuk kisebb adagokban, és csak előkapjuk a mélyhűtőből, amikor szükséges.

Hozzávalók:
- 6 palacsinta innen;
- 1-1, 1/2 kg fejes káposzta;
- 1 nagy fej hagyma;
- 1 ek repceolaj;
- 1 kk agávészirup;
- só, bors;

A tetejére:
- 200 ml növényi tejföl
- vagy most az én esetemben 1 doboz Joya szója specialitás.

Összekeverem a palacsinta tésztát, és közben legyalulom a káposztát, valamint apró kockákra vágom a hagymát. Az olajat beleöntöm egy lábosba, a hagymát üvegesre párolom rajta, és közben finoman lesózom, majd ráteszem a gyalult káposztát. Sózom, és gyakori keverés mellett megdinsztelem, mikor már majdnem kész, hozzá adom az agávészirupot, hogy karamellizálódjon, borsozom ízlés szerint, és ha szükséges még sózom. Nem kell megijedni ha a káposzta kicsit odakap, ne égjen meg, de kis pörkölődés jót tesz a tölteléknek. Amikor elkészült, félreteszem hűlni.
Kisütöm a palikat, és rájuk kanalazom a káposztás tölteléket, elegyengetem, feltekerem, és szorosan egymás mellé téve, egy tepsibe helyezem az összeset - ha nem tapadásmentes a tepsi, egy kis olajat célszerű aláönteni, mert nehéz lesz kivenni. Ezután nincs más dolgom, mint a "tejfölt" szétkenni a tetején, és forró sütőben megpirítani. 

Elkészülve talán nem a legszebb, sajnos ez egész tepsiről nem készítettem képet, pedig guszta lett, csak nem tettem olajat alá, szándékosan, és kicsit nehéz volt tálalni. Ezért aztán a maradék már kicsit nyomi lett, de íze attól nem változott. Úgy láttam, hogy a vendégeimnek is ízlett. Egyébiránt főételnek is tökéletes egy tartalmas leves után. 

2015. szeptember 26., szombat

Focaccia - uzsonnás doboz #3

Hétfőn megkérdezték, mit hoztam ebédre, mondtam focacciát, csodálkoztak, mert úgy hitték, tökipompost. Nos nem áll a két dolog oly messze egymástól, bár hagyományosan a mi tökiponpsunkon szalonna, hagyma és tejföl van, és burgonyás tésztából készül. Az olaszok focacciája viszont kenyértészta, finom illatos fűszerekkel, olívaolajjal és nem ritkán paradicsommal.
Az egyszerűsége ellenére tökleletes eleme lehet egy uzsonnás doboznak, mert ízletes, laktató és könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
- 35 dkg tk tönköly liszt;
- 3 ek szója joghurt;
- 1/2 cs élesztő;
- 1 tk só;
- víz, amennyit felvesz.

A tetejlre:
- 8 szárított paradicsom;
- 3/4 bögre fekete olajbogyó;
- 3 ek zöldfűszeres sajtkrém;
- szárított bazsalikom.

A dobozba:
- 1 1/2 marok zöld saláta;
- 1/4 avokadó;
- 1 nagy paradicsom;
- 3-4 ek áfonya;
- idény gyümölcs (szőlő).

Először beáztatom a szárított paradicsomot - használható az olajban eltett is, természetesen ebben az esetben nem szükséges beáztatni -, és összegyúrom a tésztát.  Legalább egy órát hagyom kelni, közben apró kockákra vágom a paradicsomot és az olívabogyót, megszórom bazsalikommal. Átgyúrom a tésztát, és egy zsírpapírral belelt kisebb tepsibe nyújtom. Csak úgy, a kezemmel egyengettem el, nagyjából egy-másfél centisre, megkenem a tetejét a sajtkrémmel, egyenletesen megszórom a paradicsom és olajbogyó keverékével, majd az ujjaimmal egyenletesen megdöfködtem a tésztát.
Ezzel kis krátereket képeztem benne, néhány helyen a feltét ilyen kráterbe kerül, amit az újabb órányi kelés után a tészta szépen körbe fog. Forró sütőben 30-40 perc alatt elkészül.
Felkockázva, szép adag salátával tökéletes vacsora, a maradék pedig kiváló akár az iskolába is.
 
A ízén a joghurt nem sokat változtat, de lazítja a tésztát, és nem szárad ki olyan gyorsan, hiszen olajat nem adok hozzá, de ha valakit zavar, bátran tehet a tésztába, és meglocsolhatja a forró kenyérlepény tetejét is - jó minőségű olívaolajjal - , ahogyan az olaszok szokták. A feltét tetszőleges módon variálható, például a friss paradicsom is megteszi, csak vágjátok apró kockára és a magokat kaparjátok ki. Legyetek kreatívak.   

2015. szeptember 19., szombat

Füstölt, "tejszínes" fusilli - gyors ételek #17


Bevallom, vega koromban imádtam egy csomó készételt, és persze előtte is. Az én gyerekkoromban nem voltak ételizésítök - legalábbis nem ilyen formában -, és amikor az első húsleveskockák megjelentek, minden háziasszony, többek között édesanyám is nagyon lelkesen fogadta. Aztán jöttek a porított ételízesítők, majd hamarosan megjelentek a kész ételek. A kedvencem az a tejszínes szósszal készült tészta volt, ami alá kolbászt, vagy valamilyen szalámit kellett vágni. Imádtam azt a füstölt, tejszínes krémet, és persze a tésztát. Az ízzel nincs baj, ami benne van... Nos azzal már igen, most mégis hoztam egy hasonló, gyorsan elkészülő változatot, amit olyan 15-20 perc alatt dobtam össze ebédre. 

Hozzávalók:
- 40 dkg tk fusilli vagy egyéb tészta;
- 8 dl édesítetlen mandulatej;
- 1,1/2 ek tápióka keményítő;
- 1 kk köménymag;
- 1 tk szárított fokhagyma szeletelve, vagy két gerezd friss;
- 1 kk füstölt paprika;
- 20 dkg főtt, fehér bab;
- 1 cs petrezselyem; 
- chili pehely, só, bors.

Vízforralóval vizet melegítek a tésztához, és egy tapadásmentes lábosba dobom a köménymagot és a fokhagymát, egy perc után mehet rá a füstölt paprika. A paprika igazából zsiradékban oldódik tökéletesen, de most nekünk az ízre van szükségünk, nem az étel színét határozza meg, így nincs jelentősége. Nagyjából fél percig melegítem, közben keverem, beledobom a chilit, és felöntöm a tejjel. Sózóm, borsozom, a tetejét megszórom a keményítővel, és folyamatos kevergetés mellett összeforralom. 

Közben a tésztát odateszem főni, tészta függvénye szerint 4-10 perc. A szószunk közben rotyog, beleöntöm a babot, összeforralom majd megszórom bőségesen aprított petrezselyemmel, még keverek rajta egyet, és elzárom a gázt. A tésztát aldente állapotban leszűröm, összekeverem a szósszal, és már lehet enni is. Igazán krémes olyan öt perc pihentetés után lesz, de együk frissen, hiszen minél többet áll a tészta a szószban, annál több lét szív fel. Megszórhatjátok inaktív sörélesztőpehellyel, vegán sajttal, bár nekem egyik sem hiányzik.

2015. szeptember 15., kedd

Sült krumpli - zöldfűszeres sajtkrémmel

Szeretem a sült krumplit, mégis meglehetősen ritkán kerül terítékre. Aztán a Fat shaming bejegyzés miatt elkezdtünk beszélgetni az életmódváltásról, és hogy ki mit eszik, és hirtelen csak úgy előjött a krumpli - tipikus, hát hol máshol. Ahogy az lenni szokott, annyit beszéltünk róla, muszáj volt csinálnom. De természetesen a legegyszerűbb módon és a legkevesebb olajjal. Egy teáskanál, ennél még nem sikerült kevesebbel, de dolgozom rajta. 

Hozzávalók:
- 1 kg burgonya;
- 1 tk repceolaj;
- só.

Sajtkrémhez: 
- alaprecept innen vagy innen;
- 1 csipet kurkuma;
- 1 kk szárított rozmaring;
- 1 kk szárított kapor;
- 1-2 ek aprított snidling.

A krumplit megmosom héjastól, és felteszem főni - nem kell teljesen átfőnie, de félig mindenképpen. Aztán megpucolom, félbevágom. Sütőpapírt terítek egy nagy tepsibe, és ráöntöm az olajat, amit egy darab papírtörlővel elkenek. Ezel felitatom a felesleget, mégis mindenhova jut. 
A krumplikat egyenletesen talpukkal lefelé elhelyezem, és finoman megsózóm, aztán mehetnek forró sütőben, ahol krumpli állapotától függően 30-50 perc alatt ropogósra és aranybarnára sülnek. Félidőben érdemes átfordítani őket, de más törődést nem igényelnek. 

A sajtot tegnap készítettem el, és az erjesztett változatot használtam. Négy napig erjesztettem előtte, már eleve a kurkumával, majd felfőztem csak egy evőkanál tápiókakeményítővel. Ettől is sűrű lesz, de lágy és kenhető is, ami egy sajtkrémnél sosem hátrány. Amikor kész, beleöntöttem a fűszereket, és nagyjából fél percig még a gázon tartottam, majd félretettem kihűlni. Egyből fogyasztható, de igazából másnapra lett tökéletes. 

2015. szeptember 14., hétfő

Fat shaming - Dear Nicole Arbour

Nincs új a nap alatt, mindig is így volt, és alighanem már így is marad, aszerint ítéljük meg egymást, ahogy kinézünk. Ha egy túlsúlyos embert látunk, azt feltételezzük, hogy lusta, nem törődik az egészségével, két pofára tömi magába a csülköket Pékné módra, egész nap ül a tv előtt, és a kaja tölti ki az életét. Ezért kavart különösen nagy port, amikor a Women's Running magazin az ismert plus size (xl) modellt,  Erica Schenket tette az augusztusi címlapjára. A fiatal lány már több mint 10 éve fut, és nem, nem lett nádszálkacsú. Sokan megdöbbentek, és a gyűlölködő, csodálkozó reakciók közötti széles skálából gyakorlatilag minden érkezett válaszként. Egy túlsúlyos nő nem lehet fitt! Ennyi! A sportszerforgalmazók azonban nagyjából mostanra ráeszméltek, hogy sportolni vágyó ember bárkiből lehet, szóval elkezdték megcélozni a testesebbeket is a kampányaikkal. Hogy jön ez a fat shaminghez? Kicsit messziről indítok ugyan, de maradjatok velem, hogy kiderüljön.

A fat shaming egy amerikai szleng, magyar fordítása nincs, de nagyjából annyit tesz, hogy hátrányosan megkülönböztetnek, kritizálnak a termeted miatt.
A téma apropóját Nicole Arbour: Dear Fat People című videója, és az ez körül létrejött hatalmas botrány adja. Gondolkodtam, hogy írjak-e, vagy sem, de aztán eszembe jutott, igen, én is érintett vagyok. Erősen érintett egy olyan problémában, amit az emberek kívülről egyszerűen akaratgyengeségnek tulajdonítanak. Ahogyan Nicole teszi. Meg is fogalmazza a tanácsot: "Nincs olyan, hogy fat shaming! Kövér vagy mert sokat zabálsz. Hagyd abba az evést!" Kész! Meg van oldva! Hogy ez nekem nem jutott az eszembe?! De ostoba vagyok!

Köszi, de fogd a jó tanácsodat, markold meg jó szorosan, és d... Ó, nem, nem veszítem el a türelmem, ehelyett beavatok mindenkit - aki nem ismeri az elhízás lelki okait, a saját példámon keresztül - abba, miért háborodott fel a fél világ ezen a kis videón, amit a You Tube-on több mint 4, a Facebookon múlt hét péntekig több mint 20 millióan láttak. Miért foglalkozik vele számos amerikai tv, miért lett hír, és miért érzi mindenki úgy, legyen az elhízott avagy sovány, hogy közölje Nicole Arbourral, aki különben humorista lenne - vagy mi a  szösz-, hogy mit is kezdjen a véleményével

Először is nem árt tisztázni a fogalmakat. A HáziPatika szerint:
Elhízásról akkor beszélünk, ha az egyén testsúlya a kívánatosnál 20%-kal nagyobb. Orvosi értelemben túlsúlyosságról beszélünk akkor, ha a magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege között. Az "elhízás" szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát jelenti. 
Az elhízás ma legáltalánosabban elfogadott mérőszáma a testtömeg-index (BMI = body mass index). Ezt úgy kaphatjuk meg, ha a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Egy 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt esetében:
80 / 1,8 x 1,8= 24,96
Ha a kapott szám kevesebb, mint 18, kóros soványságról beszélünk. A BMI alapján további sovány, normális, túlsúlyos, elhízott, végül 35-ös index fölött kórosan elhízott állapotról van szó. A "kórosan elhízott" kategória létjogosultságát nem mindenki ismeri el, ilyenkor már az elhízás kategóriáját is kórosnak tekintik. 


Idehaza azért mi inkább túlsúlyról, első, másod és harmadfokú elhízásról beszélünk. A BMI szerint a túlsúlyhoz 25-29,9, a következőhöz pedig minden kategória esetében újabb öttel magasabb index szükséges. Én a harmadfokba tartoztam, és jelenleg, tadam, bár mindenki azt gondolja, hogy elfogytam, a második kategóriában csücsülök. Ennek ellenére dolgozom azon, hogy ez megváltozzon, csakhogy jön egy nő, aki sosem volt túlsúlyos, nem hogy elhízott, és azt mondja, az elmúlt két évem felesleges volt, inkább csak ne egyek.
Mondjuk itt jegyzem meg, a testtömegindex azért nem feltétlen jó, az izom ugyanis többet nyom, tehát előfordul, hogy valaki a magassága és a súlya szerint túlsúlyosnak tekinthető, még sincs rajta egy gramm felesleg sem. Jelenleg izmot építek, ami nyilván még nem látszik, de most vagyok abban a szakaszban, hogy bár kisebb ruhákat hordok, mint fél éve, mégis csupán 6 kilóval nyomok kevesebbet... Csoda, mi?


Szóval fat shaming. Minden függés tárgya, és ez alól az étel sem kivétel, komfortérzet növelő. Jól érezzük magunkat az adott tevékenység folytatása közben még akkor is, ha pontosan tudjuk, rossz az, amit teszünk. Sosem voltam sovány, egész gyerekkoromban zaklatott a családom, hogy fogyjak le, aztán később, amikor napi két doboz cigit szívtam, valahogy megállt a súlyom, majd letettem a cigit - nem volt nehéz, de megállni mai napig kihívás - és felkaptam még vagy plusz húsz kilót. Igaz, ehhez jöttek magánéleti és munkahelyi problémák is, de ez biza így működik. A súlyom folyamatosan nőtt, mert ha bajom volt mit tettem? Ettem. Ha jól érzetem magam, mivel ünnepeltem? Evéssel. Vegetáriánus voltam, de rajongtam a sajtokért, folyton volt a hűtőmben vagy háromféle, tej és tojás, ahogyan egyéb tejtermékek is, no meg sok krumpli, rengeteg kenyér. Imádtam a ropogós héjú, fehér kenyeret és minden tésztát. Minimum háromszor szedtem, pukkanásig ettem, és utáltam magam érte.

Ki tudja, mit tettem, amikor utáltam magam? Igen, ettem. Ez a baj az összes függéssel, minél jobban gyűlölöd magad érte, annál nehezebb leállni. Persze, tudtam én, hogy nem jó úton járok, de egy idegbeteg nap után csak hazajöttem, kinyitottam a hűtőt, levágtam egy 10 dekás sajt szeletet, hogy ne haljak éhen, amíg elkészül a vacsora, és mélységes haraggal ugyan, de felfaltam mindet. Tudjátok mi jelenleg is a legnehezebb? Hogy ne rendezzek vigasz zabálásokat, hogy ne szedjek még, amikor már jóllaktam. Van a leghalványabb fogalmatok arról, hogy ez milyen nehéz? Nem, nem hiszem.
De akkor hogyan fogytam 37 kilót? - kérdezhetitek joggal. Úgy adódott, hogy  néhány éve, talán öt, eljutottam addig, jól érzem magam a bőrömben, igen hatalmas vagyok, de ez nem akadályoz abban, hogy olyan életet éljek, amilyet csak szeretnék. Minden jól alakult, elégedett nő voltam, mégis betört a realitás, és kiderült, hogy picit magas a vérnyomásom, határon mozog a cukrom. A családomban mindenki gyógyszer szed, ezért inkább kerestem valami megoldást, mert nem akartam marokszámra kemikáliákkal tömni magam. A többit tudjátok, hiszen többször írtam már róla.

Ha még jelenleg is csökken a súlyom, miért érzem magam érintettnek? Amiért sok válaszvideót készítő is. A fat shaming létező jelenség, a kóros elhízásnak viszont sok esetben pszichológiai okai vannak, és a legtöbben nem vagyunk képesek egyedül túllépni rajtuk. A szorzatos kudarccal, és ebbe a saját tükörképünk is beletartózik, nehéz szembenézni. De ha meg is tesszük, akkor sem biztos, hogy megy egy zacskó chips nélkül. Mert így vagyunk összerakva. Az alkoholista remeg egy felesért, mi remegünk valami finom és zsírosért. Nincs különbség. Ha képesek lennénk megoldani a problémáinkat csak úgy, hogy abbahagyjuk, nem lenne szükségünk lélekgyógyászokra.

Különben bámulatos, hogy Nicole mennyire egyszerű, olyan faék szinten. A komment lehetőséget letiltotta, állítólag nem bánt meg semmit, de miután elesett néhány lehetőségtől, már nyilván nem így gondolja. És természetesen megfeledkezett azokról, akik azért híznak, vagy azért nem képesek fogyni, mert betegek - érkezett ilyen válaszvideó is -, azokról, akik túlsúlyosak ugyan, de már rengeteget fogytak, és fittebbek, egészségesebbek nála, azokról, akikben már megszületett az elhatározás, de most mégis egy hatalmas pizzáért nyúltak, mert az arcukba mondták, mennyire gyengék, hogy mennyire értéktelenek.
A túlsúlyos emberek önbizalma rendszerint nagyon alacsonyan van, és ezek a megnyilvánulok bizony nem segítenek.

Egyedül Freelee the Banana Girl merte kijelenteni, hogy tulajdonképpen egyetért a komikussal, bár őt különösen sok vád érte már korábban is a túlsúlyos emberekkel szembeni magatartásáért. Freelee maga is 20 kilót fogyott a nyersvegán életmóddal, és jelenleg a Raw till 4 elkötelezett híve - délután négyig csak nyers dolgokat eszik, utána megengedhető a vegán főtétel. Nos, én az ő véleményével, akkor is, ha néha meglehetősen vehemens, tudok azonosulni. Mert igenis felelősséget kell vállalnunk a testünkért, nem okolhatunk mást érte, ha egészségtelenül etetjük és nem mozgunk, betegek leszünk. De, és ez hatalmas különbség, Freelee mindenkinek könyörög, ne hagyja abba az evést. Sőt, csak egyen egészségesen.

A koplalás, az énkép zavarok bulimiához, anorexiához vezetnek, nem hiszem, hogy bárkinek is ez lenne a célja. Már így is szétszedik a médiát és a divatipart, amiért olyan szépségideált sugároznak, aminek az átlagos nők nem képes megfelelni, és a modellek többsége is csak egészségtelen módon.
Azért nagy szerencse Erica Schenk, és sok társa létezése, akik teljes életet élnek, akárhogy is néznek ki. És mit mondott Nicole Arbour az őt ért vádakra azonkívül, hogy nem bánta meg?

"What are you going to do, fat people? What are you going to do? You going to chase me? I can get away from you by walking at a reasonable pace.”
És mit fogtok tenni kövérek? Mégis mit? Üldözni fogtok? El tudok menekülni úgy is, hogy mérsékelt tempóval odébb sétálok. 

Erre mit lehet reagálni? A hölgy valószínűleg azt hiszi, hogy nagyon vicces, de én, akit különben nem szoktak zavarni a kövér viccek, pl Nagy Bandó: Kocka utcás jelenetén a mai napig visítok - "Jobbra nyúlok ott is asszony, balra nyúlok ott is asszony." -, de ezen nem sikerült. Vagy nem jó komikus, vagy egyszerűen összekeverte a jópofaságot a szemtelenséggel.    

Mindenki, aki azért kövér, mert túlette magát, tudja, hogy mi lenne a megoldás, de ez nem ösztönző. Ahogy nem volt az sem az, amikor egy fb csoport kiretusálta egy sereg ismeretlen, túlsúlyos nő képet, ezzel kívánták rávezetni őket a fogyásra. Az oldalt szinte azonnal megszüntették a felháborodás miatt. Az csak hagyján, hogy úgy csökkentették a  derék és combbőségeket, hogy a mellekhez sok esetben nem igazán nyúltak, de számos plus size modell is szerkesztés alá került, akik köszönik, jól vannak, rendszeresen mozognak, és úgy egyébiránt az alkatukból élnek. 

Ezeket a problémákat fejben kell megoldani, és ha valaki van olyan ostoba, hogy ezt nem tudja, mert sosem találkozott  a jelenséggel, inkább tartsa meg a véleményét magának.
Tudtátok például azt, hogy azok a túlsúlyos emberek, akik gyomorgyűrűt kapnak 5% eséllyel tartják meg a lecsökkent súlyukat 10 év után? Mint ahogy a mai napig előfordul, hogy összeszalad a nyál a számban egy szál cigiért, úgy az evéssel kapcsolatban sem könnyű mindig határozottnak és ellenállónak maradnom. Az új szokások kialakítása elengedhetetlen velejárója a folyamatnak, és bevallom, ezen még jelenleg is dolgozom.
Mert mi tudjuk, ismerjük a korlátainkat, szeretnénk változtatni, csakhogy a felismerésnek és az elhatározásnak belülről kell fakadnia. Az egész életmódunkat meg kell reformálnunk, ha tartós eredményt szeretnénk. És nem, kedves Nicole Arbour, nem oldja meg a problémát az, ha befejezzük az evést. Csak egy újabbat generál. 

2015. szeptember 13., vasárnap

Tönköly palacsinta

Tegnap a nagyikámnál voltam, és szóba került a palacsinta. Erről pedig eszembe jutott, hogy készítettem én már vegán palacsintát, ami nagyon finom volt, csak egy picit vastagra sikeredett. Szóval itt volt a lehetőség, hogy újraértelmezzem a kérdést, és összedobjak egy hagyományosabb magyar palacsinta receptet is.

Hozzávalók 16 palacsintához:
- 30 dkg tk tönkölyliszt;
- 1 púpos ek tápióka keményítő;
- 300 ml növényi tej;
- 600 ml hideg szénsavas víz;
- 1 +1 ek repce olaj;
- 1 késhegy szódabikarbóna;
- 1/2 kk só;
- 1 kk agávészirup.

A palacsintához szükséges hozzávalókat, 1 evőkanál olajjal turmixba öntöm és alaposan összekeverem - természetesen habverővel, tálban is tökéletes -, aztán olyan negyedórára félreteszem.
Egy tapadásmentes forró edénybe egy evőkanál olajat öntök, amit papírtörlővel elkenek és ezzel egyúttal a felesleget is felitatom, majd beleöntök a tésztából, amit az edény körkörös forgatásával elterítek. Amikor a széle elválik, megrázom a sütőt, majd egy félperc után megfordítom a palacsintát. A következő előtt a nyeles lábost leveszem a gázról, és az olajos papírtörlővel ismét kikenem, majd beleöntöm a következő tésztaadagot és így tovább. 

Nos, nekem 16 palacsinta lett ekkora adagból, de ez nyilván függ a sütő méretétől és a tészta vastagságtól is. Ami fontos, se nem sós, se nem édes, pont azért, hogy bármire felhasználható legyen, de természetesen változtassatok rajta kedvetek szerint.
Bevallom, nagyon ritkán állok neki a sütésnek, még akkor is, ha ez a recept nem zsíros, és a lakásnak sem lesz nehéz, olajszaga, egyszerűen csak nem szeretek a gáz mellett állni. Biztos eszem belőle néhány darabot, és a maradékot lefagyasztom, aztán majd csak előkapom, amikor szükséges.  

2015. szeptember 5., szombat

Áfonyás amerikai palacsinta

Hűvös reggelre ébredtünk, így nekem nagyon jól esett a meleg reggeli. Bevallom, ebédre ma nemigen eszem majd semmit; nagyon jól laktam,  és jelenleg csak elégedett szuszogásra vagyok képes. Ébredés után persze nem tudtam, mit ennék. Az első gondolatom egy jó kis frittata vagy tojáslepény volt - mindkettő tökéletesen funkcionál uzsis dobozban is - , de aztán hirtelen bevillant: palacsinta! Nagyszerű ötlet volt.

Hozzávalók:
- 1 érett banán;
- 1 bögre lisztkeverék innen
- 1 bögre édesítetlen növényi tej;
- 1 tk repceolaj;
- 1 csésze áfonya.

A banánt szétnyomkodom villával, elkeverem a mandulatejjel, és apránként hozzáadom a lisztet. Amikor csomómentes és egynemű a massza, mehet bele az olaj és a megmosott áfonya. 
Egy forró, tapadásmentes edényben aranybarnára sütöm mindkét felét. Amikor a villával kivágok belőle egy falatot, az áfonya kifolyik. Eszméletlen, mondhatnám mennyei!

A sütésnél csak egy dologra kell figyelni, amikor a tészta gyöngyözik, és a szélén már úgy látszik, kezd megszilárdulni, át kell fordítani, úgy is, hogy a palacsinta még nagyon lágy, híg. Az különben liszt függvénye, hogy mennyire lesz folyós a tészta, állagra valahol a nokedli és a hagyományos palacsinta között helyezkedik el. Sűrű, de bőven folyós, ha megáll benne a kanál, adjatok hozzá tejet, ha nagyon híg, még 1-2 evőkanál lisztet. Szerintem a második próbára mindenki el fogja találni a tökéletes állagot. Jó étvágyat!

2015. augusztus 26., szerda

Kesutejszínes hagymakrémleves

Nagyon szerettem a tejszínes hagymakrémlevest, de természetesen a hagyományos változat már szóba sem jöhet. Szóval akkor mi marad? A kókusztejszín finom, csak kókusz íze van - ami nem kívánatos egy tejszínes levesbe-, különben is telepakolták mindennel. De szerencsére itt van nekem a kesu, a legkrémesebb, leglágyabb dióféle. 

Hozzávalók az alaprecepthez:
- 3 nagy fej hagyma;
- 4 gerezd fokhagyma;
- 1 ek repceolaj;
- 200 ml kesudió;
- 1 púpos ek tápióka keményítő;
- só, bors.

Olcsóbb kiadásban:
- 3 nagy fej hagyma;
- 4 gerezd fokhagyma;
- 1 ek repceolaj;
- 100 ml kesudió;
- 2-3 púpos ek tápióka keményítő (hígítás függvénye);
- só, bors.


Megpucolom a hagymát, fokhagymát - közben sírok egy keveset, mert ez adja ennek a levesnek a báját. Az olajat egy lábosba öntöm, amikor forró, ráteszem a hagymákat, átkeverem és lesózom, majd gyakori kevergetés mellett puhára párolom. 
A kesut legalább 3 órára beáztatom, utánam ötszörös vízben összeturmixolom és leszűröm. A hagymákat megszórom keményítővel, elkeverem és lassan hozzáadom a kesutejet. Sózom, borsozom, hamarosan elkezd sűrűsödni is. Botturmixszal nekiesek, nem kell teljesen krémesnek lennie, szeretem, ha van benne egy-egy hagymadarab, de közel egyneműre gyepálom. Ezután visszateszem a tűzre és a forrástól számítva 4-5 perc után el lehet zárni. Rozmaringos krékert török a tetejére, és kész is.  

Sűrű lesz, de ha nem ezt keresitek, lehet bátran hígítani. Mivel a kesu drága - nézőpont kérdése 3800-ért vettem egy kilót nyár elején, még egy kicsi van belőle, és nem költök sem húsra, sem sajtra, sem egyebekre -, a receptnek létezik a kicsivel olcsóbb változata is, ami pont ugyanúgy néz ki, csak több keményítőt teszünk bele, és/vagy a diót egy kicsivel több vízzel készítem.
A fennmaradt pépből sajt készül, így mindent felhasználok. Próbáljátok ki, és aztán meséljetek!


2015. augusztus 23., vasárnap

Zöldségkrémes lepény - uzsonnás doboz #2

Az a jó az uzsonnás dobozokban, hogy miközben nektek teszem össze őket, a saját dobozomba kerülnek, szóval uzsonnát ettem ebédre. Nincs ezzel semmi gond, leteszteltem az eredményt, és finomnak találtatott.

Hozzávalók:
- 2 lepénynek való tészta innen, innen, vagy innen;
- 1/2 kaliforniai paprika;
- 3-4 ek madársaláta;
- 3-4 ek sajtkrém innen.

A krémhez:
- 1 dl borsó;
- 1 dl kukorica;
- 1 kk ecetes torma vagy mustár;
- só, bors.
Plusz idénygyümölcs.

Elkészítem a tésztát - a csavart kifli receptet használtam, és abból az adagból két normálméretű lepény lett. Mivel pihentetni gyakorlatilag nem kell, egy tapadásmentes edényben aranybarnára sütöm mindkét oldalát. Ez hozzávetőleg 4-5 perc. Fel fog fújódni, de egyrészt finoman nyomom vissza, másrészt visszaereszt hűlés közben.

Közben a borsot és a kukoricát egy csipet sóval odateszem főzni. Sajtkrém majdnem mindig van a hűtőben, de ha nincs, ez a tökéletes idő az elkészítésére.
A borsót és a kukoricát leszűrőm, néhány evőkanálnyit megmentek a vízből, mert zsiradékot nem használok - nyugodtan ki lehet váltani olíva-, vagy repceolajjal -, és egy botmixer segítségével pürésítem. Ha túl száraz, adok hozzá a főzőléből, sózom, borsozom, hozzá adom a tormát és félreteszem kihűlni.

Azután nincs más hátra, mint fogom a tésztát megkenem a zöldségkrémmel, egy csíkban rárakom a sajtkrémet, a madársalátát és a paprikát, majd feltekerem. Félbevágom, hogy beférjen a dobozba, és alufóliába vagy sütőpapírba csomagolom, hogy ne jöjjön szét. Mehet mellé a gyümölcs, és kész is.  

Bármiből lehet krémet készíteni, mehet bele "máj"-, vagy babkrém, de akár falafel is - sok ötletet találtok itt -, a zöldféléket is változtathatjátok kedvetekre. Csak rajtatok múlik. Semmit sem fűszereztem erősen, hiszen gyerekeknek készül, viszont bátran igazítsátok a saját szátok ízére.

Tipp: Vehettek tortillát a boltban, de a legtöbb nem vegán, érdemes alaposan áttanulmányozni. Ha az otthon készült mellett döntötök -nem kelt tészta, hamar elkészül - , bátran triplázzátok meg a mennyiségeket, mert a kész lepények légmentesen elzárva szépen elállnak a mélyhűtőben.   
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...